A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Rákóczi Zsigmond csontmaradványainak vizsgálata

RÁKÓCZI ZSIGMOND CSONT-MARADVÁNYAINAK VIZSGÁLATA 183 15. kép. Rákóczi Zsigmond vörös/márvány tumbája a szerencsi református templomban. Mihalik Sándor közölt egy olajfestményt az Üj Magyar Múzeumban (Kassa, 1943 évf.), mely Rákótzy Zsigmond felírással van ellátva, és annak előtte Csorna József abaújdevecseri neves heraldikusé volt. (14. ábra.) Ennek az olajfestménynek hitelessége azonban erősen támadható [5]. Rákóczi Zsigmond földi maradványakánt őrzött koponya embertani jellegzetességei, és a 10 dukátos aranyán ránk maradt ábrázolása között szembetűnő különbség van. A koponya alacsony és széles arcú, alacsony és kifejezetten hátradűlő homlokú, 55—65 éves férfié lehetett. Rákóczi Zsigmond magas és egyenes homlokú, hosszúkás arcú, jól kiemelkedő, egyenes orrú idős férfi lehetett, az említett ábrázolás szerint. A szerencsi sírboltban 1797-ben és 1805ben Kassay József által megszemlélt „fejedelmi" koponyán szó sem esik azokról a súlyos sérülésekről, amelyeket Kassaynak is látni kellett volna. Feltűnő az is, hogy Rákóczi Zsigmond életrajzi adatai között a leghalványabb említés sem került elő idáig, mely ilyen súlyos koponyasérülésekről szólna. A mondottak alapján a szóban forgó koponyát nem tartjuk Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem földi maradványának. Az általunk leírt, 3. csoportban sorolt férficsontváz-tartozékok minden bizonnyal tőle származnak. SAÁD ANDOR