A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)

SAÁD Andor: Rákóczi Zsigmond csontmaradványainak vizsgálata

RÁKÓCZI ZSIGMOND CSONTMAR AD VÁNYAINAK VIZSGÁLATA 5. kép. a: keresztcsont, b: medencecsont. tikusabb darabja a sérült férfikoponya, melynek legszembetűnőbb sajátsága a jobb oldali falcsontján látható 2,5 cm hosszú és 0,5 cm széles, annak egész vastagságában áthatoló sérülés, mely annak a hatalmas kardvágásnak következményeként jött létre, mely a falcsontot a kardpenge rugalmasságának hatására oldalfelé tovább repesztve pikkelyszerűen megemelte. A csontszélek tükörsima gyógyulása azt bizonyítja, hogy a sérült ezt a súlyos sérülést kiheverte. Ugyancsak a jobb falcsonton előrefelé a csont annyira elvékonyodott, hogy két helyen a koponya belsejével közlekedő két kis nyílás látható. Egy mély, egyenes kardvágás látható a nyíl és lamdavarrat találkozási pontjától kiinclulóan bal felé rézsut húzódva a falcsonton, melyet annak meghosszabbításában egy vékony vonal követ. Ugyancsak még egy felületesebb kardvágás nyoma van a koponyán, mely a labda és nyélvarrat találkozási pontjától kissé jobbra, bal felé ferdén haladva, nyomon követhető. Végül a jobb oldali falcsonton, pontosabban annak dudorán egy ovális árok látható, melynek közepe sima, kiemelkedő. Nem vitatható, hogy mindezek a sérülések harc közben keletkeztek. (8—9—10—11. ábrák.) A kérdés most már az, hogy az általam vizsgált, és már felsorolt, idősebb, erős csontrendszerű férfi csontmaradványai és a sérült férfikoponya valóban Rákóczi Zsigmondé vagy nem? Az említett, harmadik csoportba tartozó,