A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 9. (1970)
GÖMÖRI János: Beszámoló a sárospataki róm. kat. templom mellett 1968-ban végzett ásatásról
122 GÖMÖRI JÁNOS épületnek" ideiglenes kőfaragó-műhelynek is használták. Erre utalnak a K-i szobában talált bordák és a pince törmelékes kőrétege. Az épület körül —140, —160 cm mélységben egy sor kavicsból rakott kőburkolat húzódott. A burkolat és részben az épület K-i szobája alatt egy, még feltáratlan XIII— XIV. sz.-i, földbe ásott paticsház égési omladéka van. Egy másik paticsház maradványait figyeltük meg a Ny-i pincelejárat alatt és attól É-ra. így az épület és a vele kapcsolatos külső szintet jelölő kőburkolat a XIV. századnál korábbi nem lehet. Építési idejének meghatározásához némileg közelebb visz az a megfigyelés, hogy tájolása a XV. századi templom helyén álló kisebb templomnak a cinteremfal irányából kiköveitkeztethető tájolásával esik egybe, vagyis jól illeszkedik a mai Kossuth Lajos és Kádár Kata utca — a város középkori főútjának — házai közé. Falainak vonala teljesen egybeesik a részben alatta húzódó XIII— XIV. századi házomladék falainak irányával is. Az épület tehát a XIV— XV. században készült, és a XVI. század első felében pusztult el. Kezdetben egy nagy teremből és egy Ny-i bejáratú pincéből állt. Később, valószínűleg a XV. század végén, a gótikus csarnoktemplom építésekor, K-ről szélesebb pincelejárót építettek mellé, és egy kis szobával bővítették. Feltehető, hogy a Ny-i pincelejárat mellett is volt egy szoba, ezt azonban a ráépített várfal és a XVII— XVIII. századi beásások miatt nem figyelhettük meg. A pince feltöltéséből Róbert Károly (1308—1342), Zsigmond (1368—1437) és Hunyadi János (1447—1450) dénárjai kerültek elő, XIV— XVI. századi kerámiatöredékek, néhány vastárgy és bronzdíszek kíséretében. A XV. századi kerámiaanyag túlsúlyban van; fehér poharak, lostitzei kupa és szürke konyhaedények töredékei. Nem lassú feltöltődésről, hanem egyszeri, gyors feltöltésről van itt szó. A templom XVI. századi átalakításának befejezése előtt az épület felett már földsánc húzódott. Ezt mutatja a templom Ny-i homlokzatához ragasztott É-i pillér, amelynek alapozása valószínűleg a templom faláig húzódó földsánc miatt lényegesen magasabban van, mint a többi pilléralapozás. Ezen a ponton találkozik a templom, a külső vár és a XV. századi épület sorsa. A külső várfalak felépülnek, a templom átalakul, a XV. századi épület pedig föld alá kerül. Az épület rendeltetésére vonatkozó okleveles adatot nem ismerünk. Valószínűnek tartjuk, hogy az épület iskola volt [29]. A XV. században jelentős iskolázás folyt Patakon, amit a külföldön tanult pataki diákok nagy száma [30], és az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban található Szalkai-kódex tananyaga bizonyít. A kódexet (tulajdonképpen kézzel írt tankönyvet) 1489—1490-ben írta le magának (mint 15—16 éves tanuló) a sárospataki iskolában Szálkai László, a későbbi főkancellár és esztergomi érsek [31]. Mészáros István kutatásai nyomán bizonyossá vált, hogy Szálkai László a pataki plébániai iskolában írta le és állította össze jegyzeteit. Ennek egyik bizonyítéka a kódexben található naptár, amelyben a plébániatemplom védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak két ünnepét is piros színnel írva találjuk, míg az ekkor Patakon élő, esetleg oktatási gyakorlatot folytató dominikánusok és ferencesek rendalapítóinak: Szt. Domonkosnak a neve egyáltalán nem, Assisi Szent Ferencnek a neve pedig csak feketével írva szerepel a kódexben. Más szerzetesrendnek nem volt kolostora Patakon a XV.
