A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

K. VÉGH Katalin: Kelta leletek a miskolci múzeumban

KELTA LELETEK A MISKOLCI MÚZEUMBAN A lánc két nagy karikához kis rovátkolt diszű rudacskákkal kapcsolt, szögletes, külső élükön rovátkolt kisebb karikákból áll. A láncrészek együttes h: 87,8 cm. Lelt, sz: 53.847.1. Borsod megyei, ismeretlen lelöhelyű tárgyak: 1. Vaskarperec (XII. t. 4.). Kerekmetszetű huzalból, nyitott, végei egymásra hajolnak. Átm: 6,8 cm. 2. Fibula (XII. t. 5.). Vas, lekötött zárótagos, lábán kis gombbal. Töredékes. H: kb. 9,5 cm. 3. Vaskés (XII. t. 6.). H: 29,3 cm. (Az eddig felsoroltak lelt. sz: 53.1057.1.) 4. Vaskard (XIII. t. 6.). Hegyén koptató. H: 79 cm. Hüvelyének lemezén borda van (XIII. t. 4.). Lelt. sz: 58.191.1. 5. Tál (XXV. t. 2.). Barnás-szürke, korongolt. Behúzott, duzzadt pereme van. M: 9,7 cm, szá: 22,3 cm, fá: 9 cm. 6. Tál (XXV. t. 3.). Világosszürke, korongolt. Pereme kihajló. M: 5,2 cm, szá: 15,4 cm, fá: 5,3 cm. Lelt. sz: 53.876.1—2. 7. Tál (XXV. t. 4.). Fekete, fényezett, korongolt. Pereme kihajló. M: 8,5 cm, szá: 14 cm, fá: 5 cm. Lelt. sz: 58.166.1. 8. Kis korsó (XXV. t. 5.). Szürke, korongolt. Szája és füle letört. Kis talpon áll, alja benyomott. Nyakán ferdén rovátkolt borda fut körbe, vállán kis ék alakú pecsételésekkel képezett ún. „futó kutya" díszítés látható. Fá: 3,8 cm. Lelt. sz: 58.156.1. [25] Megyénkben még több helyről ismerünk kelta leleteket, amelyeket azonban nem a miskolci múzeum őriz. Ezek a tárgyak Abaújszántórol [26], Alsózsolcáról [27], Bodrogkeresztür környékéről [28], Felsőméráról [291, Hernádkércsről [30], Monajról [31], Rozvágyról [32], Szikszóról [33], Színről [34] származnak. II. Az alábbiakban megvizsgáljuk az ismertetett leletanyag íontosabb tárgyait, majd koruk meghatározásának segítségével megállapítjuk a lelőhelyek korát. Fibulák A leletek között mindössze nyolc fibula van: I. t. 6., VI. t. 8., VIII. t. 1., 5., 6., IX. t. 2., XII. t. 5., XV. t 4. Azonos típusú a XII. t. 5. (ismeretlen lelöhelyű) és a XV. t. 4. sz. (Bodroghalom), de ide sorolhatjuk még a VIII. t. 5—6. (Radostyán) hiányos fibulákat is. E hosszú, lekötött zárótagos kapcsolótűk az i. e. II. század vége felé kezdtek elterjedni, és az I. század folyamán is használatban voltak [35]. A lekötött, kétgömbös zárótagú fibulák csoportjába tartozik a VIII. t. 1. sz. radostyáni töredék. Ez a típus az előbbivel egy időben jelentkezik [36]. B. Benadik az i. e. II. század második felétől az I. század közepéig keltezi [37]. Az I. t. 6. számú, nyilván a föld által lapított kengyelű, töredékes bronzfibula hasonmásai az i. e. II—

I. századból származnak. A csehországi Bilinában késő — La Téne karperecekkel együtt találták [38]. A IX. t. 2. (— XX. t. 2.) sz. gömböslábú vasfibulával megegyező lehetett a VI. t. 8. sz. darab. Az előbbi a sajószentpéteri csontvázas sírból, az utóbbi Üy Diósgyőrből való. Ez a kapcsolótűfajta gyakori lelete volt a Bajci—Vlkanove-i temető sírjainak, amelyeket B. Benadik a II. század végére keltez [39]. A fentebb tárgyalt fibulatípusaink hasonmásai szintén sűrűn előkerültek ebben a temetőben.