A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: In memoriam Kóris Kálmán

IN MEMÓRIÁM KÓRIS KÁLMÁN 503 cikke jelenik meg a gyermeknevelés szociológiai jelentőségéről. Ezt a számot azonban augusztus elsején a tanácskormány bukásakor az ellenforradalom elkobozza. A Tanácsköztársaság bukásakor fegyelmivel elbocsátják, s mint kézimunka előrajzoló dolgozik hosszú ideig. De a néprajzi munkáról még ekkor sem feledkezik meg, noha közte és a miskolci múzeum akkori vezetője közötti személyi ellentétek nem teszik lehetővé, hogy gyűjtőmunkáját itt tovább folytathassa, A matyó néprajzi kérdések tovább foglalkoztatják, s újságcikkben követeli, hogy létesítsen Mezőkövesd múzeumot a néprajzi értékek megőrzésére. (Borsod, 1923. dec. 1.) Részt vesz az illegális mozgalomban, segít külföldre szöktetni elvtársait, barátait. 1925-ben kénytelen ő is Bécsbe emigrálni, 1926-ban pedig a Szovjetunióba utazik. Itt a Moszkvai Néprajzi Múzeumban, a Forradalmi Múzeumban és a CIK múzeumi központjában dolgozik. Ekkor kezd a magyarság őstörténetével foglalkozni és sok értékes adatot gyűjt Dzsungáriában. Munkájáról értékes tanulmányokat is ír. 1934-ben tér haza, de jó ideig nem tud elhelyezkedni. Politikai tevékenységéért rendőri felügyelet alatt áll. A Pesti Naplóban beszámol őstörténeti kutatásairól, kisebb cikkeket ír a nagynevű kutatókkal való kapcsolatairól, élményeiről, beszáraol a Szovjetunióban élő magyar írók helyzetéről (Literatura X. (1935) 52—54., 67—90., 114—117.). 1941-ben Győrffy István és Tamás András segítségével ösztöndíjat kap egy törökországi tanulmányútra. Itt Szamusna, Izmir ősturk lakosságát tanulmányozza. 1942-ben visszajön és megkezdi a magyarság eredetéről szóló tanulmányának megírását. Sajnos, mereven ragaszkodik a magyar—török rokonsághoz, pedig elméletét már régen meghaladta az idő. Munkáját csak a háború után tudja befejezni, kötetére azonban már nem akad kiadó. 1944-ben egy bombázáskor bútorainak, jegyzeteinek nagyrésze elpusztul. A felszabaduláskor a Péti Nitrogénművek budapesti központjában tisztviselő. Már 67 éves, mégis teljes lelkesedéssel vesz részt az újjáépítés küzdelmeiben. Szakszervezeti bizalmi, párttitkár és egyéb funkciók viselője. Terveket készít a munkásság kulturális nevelésének lehetőségeiről, a múzeumok marxista átszervezéséről, részt vesz az államosításért folyó politikai küzdelmekben. 1947-ben nyugdíjba vonul, de fáradhatatlanul dolgozik. Részt vesz a tiszalöki ásatásokban, tanulmányokat ír a népművészet továbbfejlesztéséről, s tovább dolgozik a magyarság eredetével foglalkozó munkáján. Kóris Kálmán fiatal korában elévülhetetlen érdemeket szerzett a BorsodMiskolci Múzeum néprajzi gyűjteményének létrehozásával, a matyókról írott tanulmányaival. A Tanácsköztársaság alatt a rábízott intézményt a legjobb tudásával és felelősséggel vezette, s mindent megtett a gyűjtemény gyarapítására, megvédése, a dolgozók műveltségének emelése érdekében. Munkásmozgalmi tevékenysége, forradalmi helytállása példamutató. Az üldözés, az emigráció, s a magas korával járó betegségek sem törték meg, s az utóbbi években is melegen érdeklődött a szakmai problémák iránt. Munkásmozgalmi tevékenységéért kormányunk 1959-ben a Tanácsköztársaságért Emlékéremmel tüntette ki. Kóris Kálmán késő öregkorában megvalósulva látta mindazt, amiért fiatal korában harcolt, népünk politikai felemelkedését, tudományunk fejlődését,