A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

OPPONENSI VÉLEMÉNY 487 mag maradványaira kívánunk hivatkozni, amelyek Európa legrégibb praekeramiküs parasztságának hagyatékában maradtak ránk. Ha csakugyan ez volt a legrégibb. De erről később. Pittioni (Urgeschichte des österreiehischen Raumes, Wien, 1954, 14, 122 stb.). Mühlhofer adatai alapján a merkensteini barlang Würm Ill-ra datált rágcsáló rétegeben talált gabona szemekre hivatkozik és ennek alapján az ő rendszerében a Kerarnikum elé helyezett Litikum legkésőbbi kőkorában (mezolitikum) feltételezi az ott lejátszódó vadontermő növényeinek domesztikálását. A nála említett pollenanalizisek is támogatják ugyan a feltevést, s a lelettel foglalkozó szakemberek véleménye is ad alapot erre, de nyilvánvaló, hogy ez még aligha lesz az utolsó szó. Ha az a megállapítás helytálló lenne, akkor legalább felét elérjük annak az időnek, amit a természetvizsgálók általában elfogadnak. Werth alapján említi, hogy már a Campigni kultúrában számolhatunk a földműveléssel (VII—

V. ezred). Ebben ma senki sem kételkedik, de, bár még Werth könyve előtt megjelent a publikáció, nem találunk hivatkozást a magyarországi adatra. Legyen szabad itt megemlítenem Vértes László Eger-Kőporostetőn végzett ásatásának orosz nyelvű közléséhez csatolt német kivonatát, amelyben az eszközök gondos vizsgálata után — a teljes képében — a fejlett Campigni kultúrára emlékeztető leletekről megállapítja, hogy halász jellegű maglemoos kultúrával egyidős, a vadászat mellett már földműveléssel is foglalkozó lakosság hagyatéka. (Acta Arch. Hung. 1. (1951) 190). Ha ez a gazdaságtörténeti következtetés helytálló, úgy ez fiatalabb ugyan a markensteini leletnél, de idősebb az Argissa Magula leleteinél. Vissztérve az utóbbira, szeretnék rámutatni arra, hogy a balkáni kutatások nem tükröznek egységes képet, még kevésbé egységes időt. Legyen szabad R. I. Rodden, Recent discoveries from Prehistoric Macedónia c. előzetes jelentésére hivatkozni (Offprint „Balkan Studies" Thessaioniki 5. — 1964), amelyben a Macedóniában fekvő Nea Nikomedia kerámiát már ismerő települését ismerteti. Ennek nem csak kapcsolatai vannak a IVlellaart által feltárt Hacilari és Chatal Huyuki, anatóliai földművelő telepekkei, hanem a C. 14 vizsgálatok 6220 + 150 datálással a legrégibb keramikus földművelés bizonyítéka is Európában. A Miloicic hozzávetőleges keltezése akkora ingadozást mutat, hogy ez csak spekulatív alapnak tekinthető, de éppen úgy lehetséges, mint Vértes vagy Mühlhofer adata. Az utóbbival — minthogy ez még a paleolitikum végere datálható — kapcsolatba hozza, idézném szerző egy mondatát: „Feltehető, hogy az ember a gabonaneműeket a földművelés előtti korszakban a mesterséges kiválasztás útján létrehozta." Talán egyetért velem Balassa Iván, ha így fogalmaznám: Az ember már a földművelés előtt kiválogatta és fel is használta a gabonafélék kalászait. „A mesterséges kiválasztás"-ról aligha lehet szó, még jóval későbbi időben sem. Ez a fogalmazás jobban megfelel Baume elgondolásának is, aki megállapítja, hogy a paleolitikumban termelésről még nem beszélhetünk. „Csak a középső kőkor az, amikor a termelés megindulhatott, először a vadon talált növények rendszeres összegyűjtésével." Ezt elfogadom, de — úgy, ahogy ő mondja — „gondozásával" aligha foglalkozhatott.