A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

486 BANNER JANOS arról, hogy a társadalom igénye milyen mértékben befolyásolta az eszközök kialakulását, tökéletesedését. A legrégibb időkben mindenesetre kevesebbet ér ez a bizonyíték, mint az őskor végétől kezdve. Abban a kérdésben: alkalmas-e az eke arra, hogy vele kisebb vagy nagyobb etnikumot meghatározzunk, szemelvényszerűen ismerteti az eltérő véleményeket, és abból a megállapításból, hogy a talaj és az időjárás sok dolgot meghatároz, es ez alól még manapság sem tudja magát a földművelés felszabadítani, a tagadók táborához tartozónak tűnik, bár ugyanakkor azt is hangoztatja, hogy számos más tényező is befolyásolja azt. A társadalom igénye Childe-re is hivatkozik, aki a kérdésben maga sem jutott egyértelmű eredményre. Az eke eredetére vonatkozó elvi megállapításával egyetértek: csak ott jelenhetett meg, ahol a gabonaneműek, a vonó állat háziasítása megtörtént, a talaj és az időjárás használatát megengedi, a társadalmi fejlődés pedig szükségessé teszi az eke segítségével elérhető többtermelést. Az eke gazdag külföldi irodalmával szemben a hazai irodalom valóban kevés. Áll ez elsősorban a régészeti irodalomra. Ennek okairól fentebb mér volt szó. Az ekék osztályozása és szakterminológiája a régészetet kevéssé érinti (és ezzel, valamint a második és harmadik rész nyelvészeti vonatkozásával nem is kívánok foglalkozni, nem is értek hozzá). Az ekés földművelés kialakulásának nem minden körülmények közt első foka a kapás földművelés. De abban — úgy gondolom — egyetértünk, hogy amaz a legkorábbi földművelés eszköze, ha ugyan nem a begyűjtés eszközei. De vajon volt-e erre, a nyűvésen túl, még egyébre is szükség? A létrejövés előfeltételeinek vizsgálata vezethet a kialakulás főbb központjainak meghatározására. Ezért vizsgálja a gabonaneműek kialakulásának, majd a vonó állatok domesztikálásának kérdését. A rendszeres növénytermelést az emberiség legnagyobb vívmányának tartja. Egyetértek ennek kultúra formáló erejében, de mégis úgy gondolom, hogy ez a rendkívül nagy jelentőségű ősfoglalkozás nem az első, amely kultúrák — még ha csak régészeti kultúrákról beszélünk is — kialakulását és fejlődését lehetővé tette. Legyen szabad itt az őskőkor különböző kultúráira gondolni, amelyeknek indítéka, fejlesztő ereje nem a földművelés, hanem a vadászat volt. És ennek az alapját — éppen úgy, mint később a földművelését — a technika fejlődése", a kő, (valószínűleg fa-, csont- és agancseszközök megmunkálásának egyre fejlettebb eljárása adta meg, s közülük nem egy, még a földművelés — talán már nem is legkezdetlegesebb — eszközei közé is felsorakozhatott (pl. agancsok). Irodalmi adatok gondos felhasználásával rámutat arra a nagy időbeli ellentétre, amely a gabonaneműek kialakulásával és termesztésével kapcsolatban a régészek és természetvizsgálók között mutatkozik. Nem szólva az előázsiai és egyiptomi leletekről, a jerikói és jarmói eredményekről, amely utóbbiak kerámia és csiszolt kőeszközök nélküli földművelés nyomait állapították meg az isz. e. VII. évezredében, nézzük inkább a minket közelebbről érdeklő thessaliai leleteket. Az Argissa Magula hozzávetőlegesen VIII—

VI. évezredre datált növényi