A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BANNER János: Opponensi vélemény Balassa Iván: Az eke és szántás története c. akadémiai doktori értekezés régészeti részéhez

BALASSA IVAN: AZ EKE ÉS SZÁNTÁS TÖRTÉNETE (Akadémiai doktori értekezés régészeti része*) Jól tudtam, hogy nem könnyű feladatra vállalkozom, amikor Balassa Iván „Az eke és szántás története" c. akadémiai doktori értekezésének egyik opponensi tisztét betölteni bátor leszek, de tökéletesen igazat kell adnom a TMB illetékes szakbizottságának abban, hogy egy olyan értekezés vitájában, amely több mint egyharmad részében régészeti vonatkozású, sőt, csaknem két részen át, a föld alól előkerült anyagra támaszkodik, régészt bízott meg egyik opponensként. Nem áltatom magam azzal, hogy erre a feladatra én volnék a legalkalmasabb, de tudom, hogy rajtam, és a korban utánam következő László Gyulán és Csalog Józsefen kívül, az idősebb régész nemzedékben nem igen kerül ember, akinek érdeklődése a néprajz irányába — régészeti vonatkozásban — is kiterjedne, és aki ma is vallaná azt, amit Rómer Flóris éppen most 100 éve megjelent Műrégészeti Kalauza is vallott (Pest, 1866): „A régészetnek az élő néprajz eredményeire is támaszkodnia kell! A fiatalabb nemzedék több kutatója sem kerüli el ezt akkor, amikor az ásatag korok gazdálkodásával, társadalmával foglalkozik. Rómer természetesen elsősorban a kultúra alacsony fokán álló népekre gondolt, ami Lubbock nagy tanulmányának megjelenése után, egészen természetes is. Csak ilyen értelemben igyekszem tehát eleget tenni a megtisztelő megbízásnak. Nekem — hogy a koltói példabeszédet alkalmazzam — „ez az ekém!" (Balassa, 955). Ez azt jelenti, hogy az értekezésnek csak régészeti vonatkozású részeivel foglalkozom, de ott, ahol szükségét látom, más irányú észrevételeket is teszek. A régészet érdekében is örömmel vállalkoztam erre a feladatra. Alkalmam nyílt ezzel arra, hogy régészeti munkánk néhány elfelejtett eredményéről és füstbe ment tervéről •— ha csak pár szóval — is beszéljek. Balassa Iván igényes munkájának bevezetésére hivatkozom. Említi azt a vállalkozást, amely 1952-ben, a Bécsben tartott kongresszus által létrehozott Mezőgazdasági Munkaeszközök Történetét Kutató Nemzetközi Titkárság eredménytelenségéig vezetve, továbbfejleszthető alapot 1962-ben kapott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, ahol éppen Balassa Iván javaslatára — nem szépnevű hivatalt, hanem — Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívumot * 1964-ben, a Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 1. számaként jelent meg Balassa Iván Földművelés a Hegyközben című, 219 oldalra terjedő, gazdagon illusztrált könyve. A megyénk legészakibb részén fekvő Hegyközről szóló munka nem az első ilyen tárgyú munkája a szerzőnek. Most alkalmunk van kiadásra készülő munkája régészeti vonatkozású részéről szóló opponensi véleményt teljes terjedelmében közölni. Szerk. 31