A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

420 DÖMÖTÖR SÁNDOR FÜGGELÉK ÓNODY ANDRÁS LEVELESTÁRÁBÓL I. [Két db 26x40 cm nagyságú közönséges papír mindkét oldalára tintával írott levél.] Az eredeti MÁL: Per 16—17. p. APOLÓGIA ONODYAKA Tekintetes Nemes Törvény Szék! A Magistratuaiis Fiscus mitsoda Port kezdett ellenem ezen Tettes Ns Vgyébem la Febr 1799. azt jól méltóztatik tudni a Ttes Törvény Szék. Melly ezek előtt három Esztendőkkel mind a két részrül submittálva lévén s benne Sententia nem hozattatván a Fiscus ad Vberionem probam relegáltatott. Azóta jötté valahonnan ellenem próba, azt én nem tudom, hanem hogy Ttes Ns Abauj Vgye az azon Vgyében ellenem fojtatott port pro agravio ide el küldötte, az bizonyos. Sententiat mert nem hozott benne, Én egyéb okát nem látom, hanem hogy hibát talán nem lelt bennem. Ugyan is hogy egész értelmét azon Pörnek ki húzzam, szükséges azzal a Ttes Törvény Széket capacitálni, hogy azon Pör miért és mitsodás fundamentumon kezdődött ellenem? Melly áll a következőkben: És Sajó-Szent Péteri születés vagyok ugyan, de Ns Abaujj Vgyének Resté nevű helységében a Kanyapta mellett neveltettem fel, az holott is ifjúi értetlenségemért az Igaz Isten, az Hatalmasokk, mint Bíráimnak a kezekbe adott a megbüntettetésre, a honnan, látván meg térésemet, reménytelenül meg szabadított. Fogadásaimhoz képest igyekeztem életemet úgy rendelni, hogy egyébnek sem, annyival inkább azon rut bün (mellynek már egyszer Tárgya voltam) tselekedése vissza ne térhessék. Történt azomba hogy Vajdán Ttes Szent Imrey Gábor TJr egy lova, és a Plébános Ür más, ez előtt mint egy 8. Esztendőkkel el veszett, azon okból hihető hogy Restére Vajdán végig kellett járnom innen a Dusnokrúl, tehát reám gondoltak, mejjet az én édes Asszonyom Anyám meg halván, azonnal rajtam jött sírva, hogy ollyan tsuf hír van felőlem, és majd minden el veszett marhákat a Cserehátiak reám gondolván, rajtam eleget alkalmatlankodtak, Marháimat, Lovaimat, sőt Istállóimat is meg hányták tudtommal is, lopva is, de azért őket soha nem bántottam. Ezen betstelen hír és ártatlan Senyvedés indított arra, hogy azokk ki világosításokat, kik az én nevemben ezeket tselekszik, szorgalmazzam, de minden el követett igyekezetem hasztalan volt, mind addig, míg Isten rendeléséből az Abauj Vgyei Fő Tolvaj Fügéi János 1798ban 29. Ápr. hozzám nem jött két fekete lóval, kitül is meg értvén hogy Tolvaj, mint Tolvaj tul a két fekete Lovakat el vettem, adván néki más pej Lovat, melly volt a Domaki Dants Ferentz Ür insurrectionalis Lova, mellyet vett Ttes G. Perceptor Kis Jósef Ürtul K Bijog alatt, mely három Lovakat Ttes Szent Imrey Gábor Fő SzBíró Ürnak 30a Apr. mint rész szerént Lopottakat a Tolvajjal együtt resignaltam, bizonyíttyák azon Pörben levő Fő SzBíró Ür Missilis Levelei, és az Enyimek is. Ezen Tolvaj, mint B fassioja is világosítja, Németi János nevezet alatt jött hozzám, mint Csere Bátori Lakos, kit a midőn szóval is le festeni mentem volna Vajdára, Bátoron végig menvén, értettem meg, hogy ottan értésekre ojjan nevű Ember soha sem lakott. Ezt meg értvén vissza tértem, halván roszsz hangon való szólását a fel kötött Kolompnak. Történt azomba következendő Ür napi Rima Szétsi Vásárkor, hogy a midőn Soldos Miklós Uram az még ismeretlen Csiszárral, kit szolgájának lenni véltem, Kakbúl hozzám jöttek volna, Szombaton estve. Vasárnap viradatig ki mentem a Juh Aklomba, holott is szemem láttára fejtettem meg két Legény Juhászaimmal a Juhaimat, mivel keveset fejtek. Onnan házamhoz jővén láttam a páston az Aklom előtt két nyerges Lovakat, és két nyergeletlent, kiket gondoltam Vásárra menendőkének lenni. Mentem nézésekre, kik közt a magam pej kesej Lovát meg ismérvén, melly volt a Ttes Kis Jósef Üré, azonnal Kotsisommal bé köttettem az Ólamba. Mire vissza tértem házamba, Soldos Miklós Ür épen akkor öltözött, ki is fel Öltözvén téliem el butsuzott, és ment a maga fel nyergelt Lovához az Istállóba. Én megyek a másikba, hát Németi János Tolvaj, Csiszárral edjezett és már akkor Csiszár rá is