A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

ADATOK A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BETYÁRVILÁG KIALAKULÁSÁHOZ 4.J3 Lám megmondám Angyal Bandi, ne menj az Alföldre Csikósoknak, gulyásoknak közibe, — közibe. Mert megtanulsz lovat lopni izibe, — izibe, így kerülsz te a vármegye kézibe, — kézibe. Angyal Bandi paripáját ugratja, — ugratja, A Hortobágy pusztájában harapíroztatja [133]. Cifra búrida (ja) a két vállát nyomííja, — nyomítja, A sallang ja lába fejét borítja, — borítja. Néha ballag Hortobágyra pányvával, — pányvával, Kantárt viszen, görcsös botot magával, — magával. Selyem kendő a nyakában bokrosán, — bokrosán, Magyar süveg a fejében módosan, — módosan. Rajta volt az aranyrojtos gatyája, gatyája, Slézsiából [134] volt a materiája, — (ma) teriája. A lovaknak csak a nyakát szemléli, — szemléli, Vagy ellopja, vagy pedig elcseréli, •— cseréli. Mikor kezdte Bandi lovát nyergelni, — nyergelni, Cifra csikós kantárjával fék élni, — f ékelni, Rajta üte Gönc városa megfogni, — megfogni, Akkor kezde Angyal Bandi bámulni, — bámulni. Megkötözték a két kezét kötéllel, — kötéllel, így kísérték el Kassára fegyverrel, — fegyverrel. Harminchárom fontos vasat mind a két —lábára, Egy font kenyér, egy icce víz a Bandi —r számára [135]. Közel száz évvel ezelőtt élénken élt még a köztudatban, hogy a betyárokról szóló népdalokat Balog István társulata vitte először színpadra —, mégpedig az Angyal Bandi c. színműben, mely 1812-ben került először színre Pesten [136]. Balog István művéről eddig csupán annyit tudott az irodalomtörténet, hogy a magyar vándorszínészet hőskorának, a legendás XIX. század első felének legtöbbet játszott színdarabja volt. 1956-ban került elő Balog István hagyatékából egy töredékének kézirata, amely az első felvonás öt jelenetét tartalmazza. Az eredeti színmű három teljes estét betöltő monumentális alkotás volt. Vidéken a terjedelmes darabot a vándortársulat körülményeinek megfelelően rövidítették, alakították, vagy toldották. Mivel a megmaradt töredék fabábok számára írt színdarabok között van, nyilván ezeket a jeleneteket önállóan is helytálló képsorozatnak fogták fel. Véleményünk szerint e részek közelállanak a vásári képmutogatók históriáihoz; legalább is átmenet eközt és a népszínmű közt. Balog István nagysikerű színművében a betyárélet helykesége és furfangja könnyed megfogalmazásban, operettszerű ábrázolásban jelenik meg. A fennmaradt néhány jelenet egészséges humora és realisztikus szemlélete jóval többet ígér, mint amit a korabeli és a későbbi betyárábrázolások javarésze megvalósított. Balog István művében azt a színpadi betyártípust alkotja meg, amelyben