A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

410 DÖMÖTÖR SÁNDOR (testi létezésének) absztraktumában (lényegében) az uralkodó osztály társadalmi tudata objektiválódott, tárgyiasult Ónody András természeti létezésének, egyéniségének keretei, határai, gátlásai között. Milyen konkrétumok mutatják a kor társadalmi tudatával ellentmondó egyéni gátlásokat, milyen tények mutatják egyénisége határait? Ezeket elsősorban a lovakkal, az állatokkal való foglalkozás iránt érzett nagyfokú, szenvedélyes vágyódás idézte elő, amely idővel az állatokkal foglalkozó emberek, a nép iránti vonzódássá nőtt. Osztályával szemben ily módon egyéni gátlásai támadtak, indulatossága, kivételes testi ereje, vonzó külseje miatt saját absztraktumában (lényegében) is ellentmondások keletkeztek osztálytudata és egyéni tudata egyes vonásai között, amelyet konkrétuma (testi létezése), életmódja feloldani nem tudott, mert főúri létezésével, osztályhelyzetével ellentétes társadalmi törekvések és formák hatása alá került. Mindinkább kétlaki emberré vált, mert tetteiben nem csupán osztályának, hanem az osztálya által elnyomott népnek a társadalmi tudata is érvényesült bizonyos mértékben. A nép — adott esetekben — nem tartotta büntetendő tettnek az uraktól való rablást, viszont az uralkodó osztály a néppel való cimborálást csak addig nézhette el, míg tettei külsőségekben megnyilvánuló és megrovandó egyénieskedések voltak. Ezek még nem sértették az uralkodó osztály érdekeit, melynek ö maga is tagja volt, és a néppel való együttérzése ellenére is az maradt [113]. Amikor azonban Ónody András tetteit a nép magasztalni kezdte, és követendő példának kezdette tekinteni rablásait, Ónody András ellen a legnagyobb eréllyel kellett fellépnie az uralkodó osztálynak, hogy büntetése elrettentő például szolgáljon. Mivel a büntetés felemás módon, kiegyezéssel történt meg, a közvélemény kialakulására nem a forradalmi az előremutató, a népi társadalmi törekvés, hanem annak vélt elbukása volt nagyobb hatással. A társadalmi tudatban Ónody András forradalminak látszó tettei, merész rablásai mind az uralkodó osztály, mind a nép érdekeivel ellentétbe kerültek. Idő kellett hozzá, hogy kitűnjék Ónody András álforradalmisága, amelyet a népköltészet nem is mutatott olyan forradalminak, mint azt az uralkodó osztály által fenntartott és irányított társadalmi rend sugalmazta [119]. Angyal Bandi nótája mindamellett, hogy ma is eléggé népszerű, inkább a divatszülte, irodalmi ízű művek közé tartozik, mint a népköltészet nagy alkotásai sorába. Minden népköltészeti alkotásban több történelmi korszakhoz tartozó kifejezési eszköz egyszerre van jelen, amelyek közül némelyek — az alkotás leglényegesebb motívumai, a szerkezet pillérei — évezredek óta szolgálják az új eszmékhez hasonuló korszerű társadalmi törekvések kifejezését [120]. Angyal Bandi nótájának valami fölényesen kioktató tartalma is van, ami ellentmondásban van a művészi tartalommal. A morális-szentimentális szemlélet, az uralkodó osztály világképe elnyomja a valódi társadalmi okokat, nem engedi azokat feltárni. A mű egyszerre fejezi ki az uralkodó osztály és a nép álláspontját; már pedig a kettő nem egyezhetik. Sokan e kettősség miatt nem képesek megérteni a betyárokról szóló népdalok és népballadák romantikus hatását, romantikus ellentmondásosságát, képtelenségét [121]. Napjainkban a népdalok paraszti betyáralakja a balladák tömörségében monumentális hős, mert ma e balladák társadalmi lényege nem a betyárélet merész kalandokban feloldódó romantikája, hanem a betyáréletben rejlő végzet-