A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

ADATOK A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BETYARVILÁG KIALAKULÁSÁHOZ sara 1786. július 25-én Miskolcon javasolták perbefogását, majd 1787. július 28-án Comaromi György aláírásával Abaúj-Torna vármegye törvényszéke ítélte ifjú Ónody Andrást börtönbüntetésre, mivel a kassai törvényszék által kiszabott nyolc évi börtönbüntetését az udvari kancellária két évre mérsékelte. Később özvegy anyja kérésére a törvényszék ebből 7 hónapot és 18 napot előbb feltételesen, majd királyi kegyelem útján véglegesen elengedett [76]. Ónody András fiatalkorát restéi birtokukon töltötte. Mivel édesapja korán elhalt, mint a legidősebb fiú meglehetősen szabadon élhetett a kis községben. Pesty Helységnévtára a következőképpen emlékezik meg róla: .,Resté járása, környéke és tája:.Cserehát vagy Kanyapla elnevezéssel bír.Köztudomásbul anynyit lehet megemlíteni, hogy a község a régi híres Tettes Ónody Család birtoka lévén. Maga a község egy völgyben fekszik . . . határában Bakony nevű legelő . . . Nyugatrúl Nádak, melyben régenten teméntelen Szárnyas Vad tartózkodván .. ." [77] Ónody András úgy érezhette magát, mint egy mesebeli kis birodalomban. Nézzünk csak szét a környéken! Az Ónody családnak ez a nevezetessé vált faluja az akkoriban még mocsaras, ingoványos, lecsapolatlan Kanyapta völgy szélén és a Cserehát hatalmas fennsíkjának É-i végén levő település volt, Sajószentpétertől É-ra mintegy 60, Kassától DNy-ra mintegy 30, Nyíritől Ny-ra mintegy 30, Gönctől ÉNy-ra mintegy 20 km távolságra. 1896-ban 75 házból állt 477 magyar lakossal, tehát száz évvel előbb sem lehetett sokkal nagyobb. Körjegyzősége a háromszor akkora Buzita volt, a Szentimreyek családi kastélyával, mely mintegy kétszáz évvel előbb került a család birtokába. A buzitai templomot Szentimrey Pál építtette 1740-ben [78]. A Szentimrey ek birtokai Restétől DNy-ra, Gagybátortól É-ra a Rakaca-patak völgyében húzódtak meg. Szászfa, Krasznyik és Kis-Vajda, melynek templomát a XVIII. század közepén építtette az előkelő és vagyonos család; kastélyuk még előbbi épület volt [79]. Restétől K-re kisebb falvak voltak tele régi családokkal: Alsó- és Felsőlánc, Hím, majd Perény. Ennek földesura a megye közéletében vezérszerepet játszó báró Meskó család volt. A közelben lakó Meskó Vince, Borsod megye későbbi alispánja is Ónody András jóakarói közé tartozott [80]. (Hányszor leshette a daliás Ónody Andrást a kastély ablakából az alispán lánya!) Abaúj megye 1797-ben különvált Tornától. Ekkor lett alispán Fáy Ágoston és Puky László főjegyző, Tiszta Ferenc pedig a törvényszék elnöke. A főszolgabírák Kornis István, Zombori Gábor, Szentimrey Gábor, Darvas János és Krajnik József személyében szintén az Ónodyak családi köréhez számítottak [81]. Szentimrey Gábor 1784-ben már résztvett a megye közéletében és 1823-ban is szerepelt még [82]. Bizonyos, hogy ezek az akkori társadalmi renddel egyetértő megyei urak hozzásegítették úri rokonukat, Ónody Andrást pere végtelen elhúzásához és mindent megtettek betyáros tetteinek jóindulatú kezelésére a törvény előtt. Valószínűnek tartjuk, hogy Ónody sokkal nagyobb méretekben, sokkal több cimborával dolgozott ezen a területen, mint az a periratokból lemérhető, mert az urak érdeke Ónody András egyszerű lótolvajjá való degradálása volt [83]. A Cserehát, a Hernád és a Sajó között levő dombos felföld ekkoriban a hegyi-erdei legeltetés egyik nagy központja volt. A betyárvilággal való közvetlen kapcsolatok kialakulására nemcsak Ónody András lónevelési hajlamai, hanem természeti, gazdasági és történeti tényezők is hatottak. A Csereháton a legelő 26*