A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

398 DÖMÖTÖR SÁNDOR okos, művelt, képzett ember volt és sokkal gonoszabb, körmönfontabb, nagyobb stílű szélhámos, mint azt egy egyszerű betyárról bárki bármikor feltételezhette. A motívumképződés az 1., az 5. és a 12. mozzanatnál figyelhető meg; e folyamat kezdete a valóság és a képzelet hagyományos elemeinek keveredése, vegyülése, aí'finiálódása [43]. Sikerült kikutatnunk, hogy Borsod megye ügyésze nemes Ónody András ellen 1799. február 28-án a megyei törvényszék előtt indított pert, melynek során a vádlottat két évi börtönre ítélték [44]. Ónody András fellebbezett az igen méltányos ítélet ellen és sikerült elérnie, hogy perében a végleges döntés csak évek múlva következett be. Ennek azonban nem örülhetett, mert bár csak 1804. Mindszent Hava (október) 5. napján került sor az ítéletre, a büntetést négy évi börtönre emelte fel. A megye közgyűlési jegyzőkönyve erről a következőképpen számol be: „Elolvastatott Méltóságos Personalis Urnák Levele, mellyhez zárva visszaküldi Fiscalisi Hivatalunknak Nemes Onody András ellen folytatott perét a felséges Curiának Sententionálásával együtt, és ennek erejével Nemes Onody Andrást bilintsben közmunka tételben hetenként két napi böjttel a fenyítő Házban el töltendő Négy Esztendei rabságra ítéltetett, Járásbéli Vice Szolgabíró Ur által minden haladék félre tételével el fogattatni rendeltetett, hogy meg határozott rabsága helyére lejendő szállítása felől maga helyén jelentés tétethessen" [45]. Az ítélet tehát a hosszú huzavona után jogerőre emelkedett. Onody mindennek ellenére újabb kegyelmi kérvényt adott be. Ennek sorsáról így emlékezik meg a közgyűlés jegyzőkönyve: „Ezen alkalmatossággal el olvastattván Nemes Onody Andrásnak folyamodása, mellyben kéri, hogy az alatt míg Felséges Urunk kegyelme alá terjeszti, a Felséges Curiának Sententiája maradna exeqalatlan. Mivel az Instansnak elsőben is a Felséges Királyi Kegyelemhez tett folyamodására az esedező ellen folytatott Per Ő Felségének kegyelmes tekintete eleibe terjesztetett, onnan pedig kegyelmesen a rendes útra igazíttatott, a folyamodónak kérése el nem fogatatthatván, Járásbéli Vice Szolga Bíró Ürnak az Instáns el fogattatása, s bé hozatása újabban is szoros kötelességévé tétetett" [46], Ónody András azonban mindennek ellenére megint kibújt a törvény paragrafusai között az ítélet végrehajtása elől. A szegedi fenyítőház gondviselői 1805ben kérdést intéztek Borsod megyéhez, hogy miért halasztották el Ónody András beszállítását [47]. A közgyűlés jegyzőkönyve a megye álláspontját így rögzítette: „Szendrei Járásbéli Vice Szolgabíránk jelentvén, hogy a Szögedi Fogházban töltetendő négy esztendei Rabságra itiltetett Nemes Onody Andrást sehol fel nem találhatván, el nem fogathatta, a hoz képest személlyes leírása fel küldése mellett Ország szerte leendő ki hirdettetése a Felséges Királyi Helytartó Tanátstul ki íog kérettetni, olly hozzá tétellel, hogy mivel úgy jelentetne, mintha maga önkint már a Szögedi Fogházba bé ment volna, ezen esetrül bennünket tudósétani méltóztasson. Ezen Protocolum fel olvasása alkalmatosságával Szendrei Vice Szolga bíránk Ns Onody Andrásnak személlyes le írását bé adván, az a Felséges Királyi Helytartó Tanátsnak fel fog küldetni" [48]. Ónody András azonban nem hagyta magát bezáratni. Ügyében személyesen járt el Bécsben 1804 októberében, majd 1805 augusztusában, és sikerült az ítélet végrehajtását felfüggesztetnie. A közgyűlési jegyzőkönyv így emlékezik meg az ily módon való alakulásáról: „Szendrei Járásbéli Vice Szolgabíránk jelenti, hogy