A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÖMÖTÖR Sándor: Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez

ADATOK A FELSŐ-MAGYARORSZÁGI BETYARVILÁG KIALAKULÁSÁHOZ 39^ Bandi járt el hajdanában. A tyukodi betyárfarsangos egyik szereplője Angyal Eandi, másik olyan három mellett, mint Rinaldo Rinaldini, Rózsa Sándor és Bogár Imre [9]. Angyal Bandi neve ma is sokatmondóan, betyárosan cseng, de tetteiről nagyon keveset tudunk. Pór Anna 1962-ben így foglalta össze ismereteinket: „Angyal Bandi volt az első legendáshírű lovasbetyár Magyarországon. Igazi nevén Ónodi Andrásnak hívták. Egy 1812-ből származó kéziratos feljegyzés szerint annyira szerette a lovakat, hogy miattuk elhagyva birtokát, az alföldi csikósok életmódját választotta. Ezek sodorták a lovak lopására. Gönc városában lopáson érték és Kassán fogságba került. Halálra ítélték, de azt kegyelem útján rabságra változtatták és a börtönben halt meg 1804-ben. Az 1804-ből származó táblai büntetőperek tanúságai szerint közönséges tolvaj volt. Ennyit mondanak róla a többé-kevésbbé ellenőrizhető adatok" [10]. Ez a néhány ellenőrizetlen adat nem elegendő arra, hogy lemérjük Angyal Bandi tevékenysége társadalmi-történeti értékét; jelentőségét; alaposabban is vallatóra kell vennünk a történelmet. Pór Anna sommázata négy alapvető forrásból táplálkozik, amelyek időrendben eléggé távol esnek egymástól és a valóságtól is. Angyal Bandi életéről, ismereteink szerint először Hőké Lajos publikált történeti adatokat 1870-ben, majd Sziklay János 1896-ban — mindkettő nagyrészt emlékanyag, szájhagyomány alapján. 1930-ban előttünk ezeket csupán valószínűsítette egy táblai büntető periratra való szűkszavú utalás, mely szerint Angyal Bandi már 1795-ben „működött" [11]. Azóta — 34 év alatt! — előkerült az Angyal Bandiról 1812-ben írott színdarab egy jelentős részlete, összegyűltek a ponyván forgalomban volt daloskönyvek szövegeinek, valamint a betyárballadáknak róla szóló elég korai és nagyszámú változatai, valamint Szirmay Antal 1812-ben írott emlékezései. A miskolci állami levéltárban pedig sikerült felkutatnunk Angyal Bandi — alias Ónody András — pereinek ez ideig felfedezetlenül és felhasználatlanul porosodó iratait. Mindezek azt az elhatározást érlelték meg bennünk [12], hogy felülvizsgáljuk és kiegészítjük a szépen felgyülemlett adatokat, mert szeretnénk világosan látni, ki is volt Angyal Bandi? Lótól vaj vagy szabadsághős — közönséges zsivány, sötétlelkű haramia, vagy az urak ellen forduló jobbágynép hőse, a szabadságharc, a forradalom korai szimbóluma? A kérdésre adandó felelet egyúttal a felsőmagyarországi — nevezetesen a csereháti betyárvilág történetének — legalább is egy részének — bemutatása, mert hősünk itt született és itt követte el a feledés homályába merült gaztetteit. Érdekes képet mutatnak róla a pár mondat terjedelmű emlékezések. Mivel az eltérések, a variációk is tanulságosak számunkra, szövegüket is bemutatjuk. Hőké Lajos a következőket tudta még a híres betyárról: „Angyal Bandi Duzsnokról, Borsod megyéből, egy vagyonos úri családból származott. Igaz neve Ónodi András volt. Szép férfias arccal, daliás termettel bírt, a fehérnép csak ügy bomlott utána. Ezek adták neki a felvett Angyal nevet. Oly erős volt, hogy a gönci hordóból szájához emelve ivott, s egy jól megtermett barátját dolmányánál fogva félkézzel magához lovára kapva, csókolta meg. Lókötéseit a hét vár-