A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

UJVÁRY Zoltán: Források és kutak a zempléni hegyvidéken

FORRÁSOK ÉS KUTAK A ZEMPLÉNI HEGYVIDÉKEN 379 12. kép. A korbáskút járomjainak kötési módja. Kovácsvágás s a lyuk, amelyben a henger vége íorog oválisán kopik meg, s ezáltal megnehezíti a henger forgatását, illetve a víz felhúzását. A járomfákat és az emelőszerkezetet beborító kútfedelet puhafából, fenyőfából, illetve fenyődeszkából, vagy bármilyen erre alkalmas lécekből, dorongfákból készítik el, a faanyag beszerzési lehetőségének megfelelően. Kerekeskutak a zempléni hegyvidéken szintén előfordulnak, csak abban különböznek a korbás kutaktól, hogy a hajtó szerkezetet nem korbával, hanem kerékkel mozgatják (13. kép). A bemutatott kút ajtaján ártó szellemek távoltartására kereszt és más alakú jeleket rajzoltak. Ilyen jeleket a kutakon a zempléni hegyvidék több falujában megfigyeltem [25]. Kétvedreskút. Aránylag ritka. Ez tk. nem külön típus, hanem a korbás kutak csoportjához tartozik. Leginkább a sárospataki szőlőhegyeken, Hercegkúton, Kovácsvágáson és elszórtan Vágáshután fordul elő. Dombos, hegyoldalra épített házak udvarán, vagy olyan helyen építik, ahol a víz nagyon mélyen — 30— 35 m-nél is mélyebben — fakad fel. Ilyen mélységű kútból sokáig tart a víz felhúzása. Ezért két vedret alkalmaznak, az egyik tele jön fel, a másik üresen megy le, amire a teli veder felérkezik az üres megtöltődik. A lánc olyan hosszúságú, hogy a veder a legalacsonyabb vízállás esetén is megmerítődik. A kétvedrikúton, amely szerkezetében hasonló a korbáskúthoz — két ajtó van egymással ellentétes oldalon. Azon az ajtón nyúlnak be a vederért, amelyik felől az érkezik. A vedret azonban nem emelik ki, nem is lehetne, mert az üregben levő veder magával rántaná a fenti vedret is, hanem a vizet a kút nyílásán keresztbe fekte-