A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI Tibor: Újabb bronzleletek Borsod megyéből

UJABB BRONZLELETEK BORSOD MEGYÉBŐL 37 és Hallstatt A periódusokban. Ugyancsak e korszak emlékei a romboid átmetszetű, díszítetlen karperecek is (VII. t. 9—12.) [35]. A tállyai leletben három különböző formájú fibula, illetve annak töredéke van. Közöttük a nyolcas hurokból álló kengyelű fibula használatának ideje volt a legrövidebb (XII. t. 4). Morvaországban, Sziléziában és Dél-Németországban egyaránt a Hallstatt A periódus első felére keltezhető, de a Kárpátmedencében is e korszak emlékanyagába tartoznak [36]. A Kárpát-medencében a pajzs alakú hátú fibulákat a Hallstatt A periódus elején kezdték hordani, divatjuk tartott azonban még a Hallstatt B periódus elején is. Leggyakoribbak a Középső-Duna-medence nyugati felében előkerült ITAi korú leltekben [37], de a Kárpátokon túl is ismertek voltak ebben az időszakban [38]. Nyugatról került ez a fibulatípus a Kárpát-medence keleti felébe, még a Hallstatt A periódus elején [39], ahol még a Hallstatt B periódus első felében is viselték [40]. A tállyai lelet harmadik fibulája az úgynevezett sujtásos fibulák csoportjába tartozik (XII. t. 1). Ezeknek formai osztályozását J. Paulik végezte el, aszerint, hogy négy, hat, vagy nyolc oldalkoronggal rendelkeznek. Az utóbbiak között két csoportot különböztetett meg, az egyiknek végén a középső huzal nyolcast alkot, s kerek átmetszetű huzalból készült, a másik fajta fibulánál a nyolcas hiányzik és szögletes átmetszetű huzalból készítették [41]. Ezt az osztályozást Patay Pál tovább finomította [42]. A tállyai fibula erősen hiányos, s így nem lehet megállapítani teljes bizonysággal azt, hogy melyik típushoz tartozott. A következő indokok alapján azonban valószínűnek tartjuk, hogy a nyolc oldalkorongos, nyolcas végződésű fibulák csoportjába sorolható. Az Ai típusú, négy oldalkorongos fibuláknál a korongokat összefogó pánt a fibula közepén, s nem a végénél van, mint ezt a tállyai darabon látjuk. Ez a fibulaforma főleg a Hallstatt A^ periódusba tartozó dunántúli kincsleletekben fordul elő. A Dunától keletre csak egy példány került elő, a jászkarajenői Hallstatt A2 korú kincsben [43]. A hat pár oldalkorongos, A

2 típusú fibulák eddig Hallstatt A

2 periódusnál korábbi leletből nem ismeretesek [44]. A rimaszombati II. lelet pedig azt bizonyítja, hogy még a Hallstatt B korszakban is tartott használatuk [45]. Lelőhelyeiknek földrajzi elhelyezkedése alapján — Észak-Magyarország, KözépSzlovákia — Kyjatice kultúra emlékanyagába tartoznak. A legtöbb nyolc oldalkorongos fibula (A

3 típusú) Hallstatt A

2 és Hallstatt B korú raktárleletek tartozékai [46]. Azonban néhány olyan leletből is előkerültek, amelyek korábbra, a Hallstatt A periódus első felére keltezhetőek [47], Készítésük a Dunántúlon indulhatott meg a Hallstatt Ai periódus alatt, párhuzamosan az A{ és C típusú fibulák gyártásával. A Hallstatt A

2 korszakban az egész Kárpát-medencében, sőt azon túl is elterjedt viseletük szokása. Különböző területeken élt népcsoportok kezdték készíteni, s ennek megfelelően több variánsa alakult ki. A nyolckorongos nyolcas alakú huzalban végződő fibulák lelőhelyeinek zöme a Dunántúl északi felében van, így a váli kultúra fémművessége készíthette azokat, míg a nyolcas huzal nélküli, nyolckorongos fibulák a lausitzi kultúra népének hagyatékai [48]. Természetesen az egyes variánsok