A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI Tibor: Újabb bronzleletek Borsod megyéből

KEMENCZEI TIBOR hosszú nyéllappal rendelkezik [22]. Mindkét késtípus a Kárpát-medencében főleg a Hallstatt A periódus első felére keltezhető raktárleletek tartozéka [23]. A tállyai lelet pengéi a Matrei típushoz tartozhatnak. Az említetteken kívül még egy markolatnyújtványos késforma ismeretes a kárpát medencei korvaskori bronz leletekből. Ennek pengéje homorú, ívelt.. Műller-Karpe pfatti típusnak nevezi, s Dél-Németországban, a keletalpi területeken a Hallstatt B időszaknak megfelelő korra keltezi [24]. A Kárpát-medencében azonban ívelt pengéjű késeket már a Hallstatt A periódus közepére keltezhető raktárleletekből is ismerünk [25]. A gemeinlebarni temetőből a Hallstatt A periódusra jellemző spindlersfeldi fibulával együtt került elő ilyen kés [26]. Kétségtelen azonban az is, hogy a Kárpát-medencében is az ívelt pengéjű, markolatnyújtványos kések többsége már a Hallstatt B periódus első feléből származik [27]. Az ívelt pengéjű kések gyártása itt még a Hallstatt A periódus közepén megindult, akkor, mikor még a domború hátú késeket (Baierdorf. Matrei típus) is készítették. A Hallstatt A periódus második felétől használatuk általánossá vált. Ekkor kezdődött el a penge díszítése is. A tállyai leletben a domború hátú kések előfordulása, s az ívelt pengejűek hiánya is bizonyítja, hogy a lelet a Hallstatt A közepénél fiatalabb időszakban nem kerülhetett a földbe. A Kárpát-medencében a bronzöveket (VIII. t. 1—5, 7—9) először a halomsíros kultúra népe hordott [28]. A bronzöv viselésének szokása, mint ezt a ránkmaradt leletek bizonyítják, ezután a Kárpát-medence keleti felében terjedt el a Reinecke BD [29] és Hallstatt A[ periódusoknak [301 megfelelő időszakban. Ezeknél fiatalabb korú darabot keleten csak a komjátnai és fancsikai [31], a Dunától nyugatra pedig a gyermeli leletből [32] ismerünk. Az előbbi a Hallstatt A 2 az utóbbi a Hallstatt Bi korszak hagyatéka. A tállyai leletben egy két darabra tört kézvédő spirális (IX. t. 3) és többnek töredéke (IX. t. 1, 2, XIII. t. 1—6, XIV. t. 1—10) van. Spirális részük háromszögű, végük kerek átmetszetű huzalból készült. Ez, s díszítésük alapján a salgótarjáni típus keretébe sorolhatók. A salgótarjáni típusú kézvédő spirálisok a pilinyi kultúra bronzművességének termékei voltak. Számos, a pilinyi kultúra életének végén, a Hallstatt A periódus legelején földbe került raktárleletből ismerjük darabjait. Néhány, e kornál fiatalabb leletegyüttesből is kerültek elő salgótarjáni típusú kézvédő spirálisok, ezek azonban már nem használati tárgyak, hanem beolvasztásra szánt darabok lehettek. Nyilván ez érvényes a tállyai lelet kézvédő spirálisaira is, amit kétségtelen bizonyít töredékes voltuk [33]. Beolvasztásra készítették elő, összekötötték a tállyai leletben levő kartekercsek egy részét (X. t. 3,5), a többi töredékes (X. t. 1—2, 4). A kartekercsek egyik vége sodrott, a másik elkeskenyedő, sima. Ilyen kartekercseket a pilinyi kultúra bronzművessége készített először. Sodrott végű kartekercseket ismerünk fiatalabb korból is, azonban azoknak sodrott végein középen a sodrás ellenkező irányra fordul [34]. Díszített és díszítetlen, körszelet és kerek átmetszetű karperecek (XI. t, 2. kép) egyaránt megtalálhatók a tállyai raktárlelet tárgyai között. Mindegyik forma a Középső-Duna-medence keleti felének, különösen a Felvidék, Erdély,, s a Felső-Tiszavidék bronzművességének volt kedvelt terméke a Reinecke BD É