A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban

364 BODGÁL FERENC JEGYZETEK [1] Nagyvathy János: Magyar gazdatiszt. Pesten, 1835. 301—302., valamint egyéb levéltári adataink is erről tanúskodnak. [2] Hogy a kovács az uradalmakban 1848 előtt a hagyományos munkával foglalkozott az is bizonyítja, hogy nem egyszer cigánykovácsokat alkalmaztak, vagy igényesebb munkákat, pl. szekér készítés, a közeli város kovácsaira bízták. [3] Nyomáron az uraságnak van kommenciós kovácsa 1820-ban, Mályinkán a községi kovács dolgozik az uradalomnak, Sajóvámoson 1848-ban az uradalomnak van egy kovácsműhelye, amelyet bérbe ad ki, stb. Bodgál Ferenc: A falu kovácsa. Kézirat. HOM Ad: [4J Borsod megyében már az 1764—65-ös összeírás szerint Sajószentpéteren, Nyaradon, Ábrányban dolgozik az uradalom számára cigány. Bodgál F.: A BorsodAbaúj-Zemplén megyei cigányok fémművessége. Ethn. 1965. 524—525. [5] A magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének főbb vonásait, illetve az eszközváltás folyamatát Varga Gyula dolgozta fel „A parasztgazdaság munkaeszközei" c. tanulmányában. (Szabó István szerk.: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. 267—348.) A paraszti gazdálkodás és termelési technikai kérdéseit Balogh István összegezte (u. o. 349—428.). [6] Galgóczy Károly: Magyarország, a Szerb vajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági statisticája Pest, 1855. [7] U. o. Í8] Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára. Pest, 1851. [9] Barbarits Lajos: A gépi vetés elterjedése a jobbágyfelszabadítás után. Agrártörténeti Szemle VII. (1965), 518. [10] U. o. 520. [11] U. o. 528. [12] U. o. 532. ri3] U. o. 535. [14] Báró Vay Lajos: Kézi soros repczevetogep. Gazdasági Lapok. IX. 1857. ápr. 9., ápr. 30. [15] Gondoskodjunk ügyes kovácsokról. Nem szándékozom értekést írni, csupán nyomasztó helyzetünket rajzolom, ez pedig ebből áll: Mióta gőz cséplőgépeink szaporodnak, igen érezhető hiányt szenvedünk oly gépészek megszerzésében, kiket egész éven által használnunk lehetne; mert azoknak, akik csak 3—4 hónapig tartó cséplési időre havonkénti fizetés és tartás mellett szegődnek, főérdekük abban áll; mentől tovább húzni a munkát, a gépekre kevés gondot fordítanak, sőt szántszándékos romlást idéznek elő, hogy húzhassák a munkát és szaporodjon havi bérök. Szóval nincs érdekükben az igyekezet és a gépnek épségben tartása. Ezen bajokat mellőzni lehetne, ha kitanult kovácsok oktattnának be a gőz cséplőgép vezetésére és kezelésébe, kiket azután a birtokos éven által a gazdaságnál is használhatna. A Tisza vidékén csupán egy birtokosnak van ily gépésze, s úgy tudom, hogy czélja el van érve. Kérdem: nem akadna-e olly ügyes gépész, ki felszólítás útján a kovács legények ügyesbjeit a gépvezetésben oktatná? Számos gép van használaton kívül, melyeken a belszerkezet ismereteit, kezelését stb. megmutathatná, szóval terjedelmesb pusztai birtokosok ily kovácsokat szívesen s jó fizetéssel fogadnának. Egy tiszavidéki. Gazdasági Lapok XII. 1860. ápr. 12. 234 p. [16] Miskolczi Tudakozó Intézeti Értesítő 1861. 38. sz. [17] U. o. 1861. 11. sz. [18] U. o. [19] U. o. [20] Nyilatkozat. Alóirtt nyilvánítom, hogy egy általam Pestről hozatott cséplőgépet, mely hasznavehetetlen volt, többekkel akartam helyrehozatni, azonban csak Orosz Lajos