A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban

360 BODGÁL FERENC jól ment az üzlet, de én csak cséplőgépet szerettem volna. Volt kis pénzem, nem tudtam, házat vegyek-e, vagy gépet. Balajton volt egy bátyám, 70 holdas birtoka volt, Terbois József. József estét tartott és pirongatott, hogy jobb volna, ha gépem volna. Sajnálom — mondom —, ha vagyonom volna, vennék is. Daloltunk. A MÁV gyárnak a szerződése a zsebbe volt a váltóval, jó kedvébe aláírta a 9500 koronás váltót, én azonnal postára adtam. Azonnal írt a gyár, hogy el van fogadva a szerződés és a váltó. A fél falut azonnal leszerződtem cséplésre, volt nagy örömöm." Ezután még sikerült alkalmi vétel révén még egy gőzgépet szerezni, amelyhez gépészt fogadott, s így dolgoztak egész nyáron „Vámos után mentem Hangácsra októberig. Az első év szépen sikerült, az új gép keresett 180 mázsát, a gőzgép 116-ot, úgy hogy mikor mindent kifizettem, egy évi megélhetés maradott, a gőzgép már teljesen a tulajdonom lett. Két nyáron, 11-be és 12-be dolgoztam velők, az új gép ki volt fizetve" [52]. 3. kép. Hódy Árpád kovácsmester benzines géppel csépel Múcsonyban, kb. 1916-ban. Ebben az időben egyes helyeken 40—50 éves gépekkel is dolgoztak s bár a gépek száma fokozatosan emelkedett, a gépészek között nem volt nagy a konkurrencia. Uradalmakban a csépléshez a gépészek mellé az intéző fogadta fel a cseplőbandát, önálló gépész a cséplőbandát többnyire a rokonság, ismerősök tagjaiból válogatta össze.