A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban

URADALMI ÉS GÉPÉSZKOVÁCSOK BORSODBAN 359 A gépészek száma ekkor még az 1 százalékot sem éri el, de feltűnő, hogy a segédek száma majdnem egyenlő a mesterekével, ami a gépek iránti fogékonysággal magyarázható. Mózer József, Gosztonyi János Váckishartyáni uradalmában, mint kovács 1870. január 1-től van alkalmazásban, magát jól viseli, a „kovács munkát jól és ügyesen elvégzi, gazdasági gépeket tisztán tartja és a legnagyobb hibákat is azokon ügyesen helyre igazítja" [49]. Gőzcséplőgéppel a kovácsok csak akkor dolgozhattak, ha az előírt gőzgépkezelő (lokomobil) tanfolyamot elvégezték. Itt megismerkedtek a gőzgépek kezelésével, majd kezdetben mint fűtők dolgoztak a cséplőgépnél, s csak később lehettek gépészek. A megfelelő szakképzettséget a hatóságok is megkövetelték, mivel többször előfordult, hogy a gőzgép felrobbant és súlyos baleseteket okozott. A kovács általában három évig (nyaranként) volt cséplőgép mellett fűtő, majd uradalmakban gépészként is alkalmazták. Feladata a cséplés munkájának irányítása, a gépek karbantartása, s amennyiben más kovács nem volt, egyéb kovácsmunkák elvégzése is volt. Hódy Árpád sajóvámosi kovácsmester életrajza szerint a munka és megélhetés századunk elején a következő volt: „Eljött a nyár, kimentem a csépléshez fűtőnek. 12 forint egy hónapra, de szerettem a gépet. Szalmával fűtöttünk. Megállás 11 órakor, indulás 2-kor. indulás bundapálinka, jó büdös, naponta egy fél liter. Főztünk lebencs levest a tiszapolgári matyókkal. De ismét tél jött a nyár után. Cséplés után elmentem báró Harkányi jajahalmi pusztájára gőzeke fűtőnek, mégcsak az eke bele nem fagyott a földbe, szántottunk. Rónaháton teleltünk a bódéba, egész nap nyulásztunk. De tanulni akartam, muszáj volt. 1900-ban szintén fűtő lettem Hosszúfalusi Miklósnál Sóstófalván. Itt voltam egész télen. Szecskát vágtunk, daráltunk, íüllesztettünk töreket. Itt kezdtem gazdálkodni, mert a nagyságos úr nem tudott fizetni. Fizetésembe adott egy előhasú szép üszőt és 2 darab sertést, adjam el. Gesztelyi vásárra vittem, nem kelt el. Egy béres cseléd elvitte borjáért tartani, a két süldőt pedig fele malacáért tartani. Ügy ősszel lett egy nyáj sertésem és szép tehenem ..." 1904-ben „Herczegnénél szerződtem be én uradalmi főgépész, édesapám kovács volt. Itt aztán aranybánya lett, olyan fizetés volt abban az időbe ritkaság volt az olyan. - Volt 42 hektoliter termény, 380 Frt pénz, tanulóra Va béres kommenció, nyolc mázsa, 20 méter tűzifa, 2 hordó bor, gönci hordó, 3 hold tengeri föld, 50 kg só, három drb. birka bőr, kovács kötőnek, 50 liter petró, minden vagon elcsépléséért 25 kg volt, gőzeke egy hold szántás 10 fillér. Tiszatar jánba voltam birtokra, ott teljes kosztot kaptam. Sajnos csak egy évben tartott, mert nem akartam elismerni, aki fizet, az parancsol. És ha még egy évig ott vagyok, szép házat vehettem volna ..." [50]. Hódy Árpád visszaemlékezéseit támasztják alá a különféle hírlapi hirdetések is. A kommenció nagysága a munkától függően változott, ez pedig függött a birtok gépesítésének fokától [51]. Mint sok más kovács, Hódy Árpád is géptulajdonos szeretett volna lenni. Életének szerencsés fordulatai ehhez hozzásegítették: „1906-ban édesapámat megválasztották községi kovácsnak. Itt aztán kezdett jól menni, én is segítettem, segéd, inas lett. Állandóan készültek új szekerek,