A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

KEMENCZEI Tibor: Újabb bronzleletek Borsod megyéből

UJABB BRONZLELETEK BORSOD MEGYÉBŐL 35 tokos balták (III. t. 5). E területekről számos ilyen korú raktárleletből ismerjük ezeket [12j. A félholdas kávájú (III. t. 8) és a perem alatt vízszintesen bordázott tokos balták (III. t. 2, 11) a Kárpát-medence keleti felében hosszú időn át, a Reinecke BD periódustól a Hallstatt B korszak első feléig használt eszköztípusok voltak [13J. A markolatnyújtványos sarlók markolatukon három bordával, a Reinecke BD és Hallstatt Ai korból származó raktárleletekben nagy számban fordulnak elő. (VI. t. 8, V. t., IV. t). A későbbi korok, a Hallstatt A

2 és Bi periódusok emlékányagában a fiatalabb formák mellett (sarlók, markolatukon két bordával; széles pengéjű markolatnyújtványos sarlók), már csak elvétve találhatók meg [14]. A Duna-medencében több száz évig gyártott eszköz volt a gombos végű sarló (VI. t. 1—2). Ezért pontosabb kormeghatározásra alkalmatlan. Az ívelt oldalú (VI. t. 10, 12) és függőleges bordákkal megerősített lándi'sahegyek (VI. t. 13—14) a Reinecke BD és Hallstatt A periódusokból származó raktárleletekben fordulnak elő nagy számban [15]. Bronz nyílhegyeket a Kárpát-medencében először a középső bronzkor végén a halomsíros kultúra népe használt. Attól kezdve a szkítákig minden korszak emlékanyagából ismerünk tokos vagy nyéltüskés nyílhegyeket (VII. t. 13—14) [16]. A középső bronzkor utolsó szakaszából származó raktárleletekből ismeretesek a Kárpát-medencéből az első tokos vésők (VII. t. 17, 21). A bronzművesség lezárulásáig minden kor emlékanyagában előfordulnak [17]. Fűrészlömezeket a Hallstatt A periódus elején kezdett készíteni a Kárpátmedence bí'ohzipara (VII. t, 1—8). Gyártásuk a Hallstatt B periódusban szűnt meg [18]. A tállyai leletben levő egyenes pengéjű, markolatnyújtványos kés (VI. t. 4) a Kárpát-medencében legkorábban használt Peschiera késtípussal áll formai rokonságban. Peschiera típusú késeket Reinecke BD periódusból származó raktárleletekből ismerünk [19]. Azoknak végén azonban nincs karika, mint a tállyai késnek. Ezt a keletalpi—nyugatkárpátmedencei Baierdorf késtípus utánzásaként illeszthették a markolat végére. A Baierdorf késtípussal összefoglalóan Müller-Karpe foglalkozott. Megállapította, hogy a Mecklenburgtól az itáliai Alpokig, Kelet-Poroszországtól a Tiszáig terjedő területen terjedt el használata. Nyugaton a Reinecke BD korszakban kezdték el készíteni, a Középső-Dunamedencében azonban csak Hallstatt At korú tárgyak társaságában került elő. Jellemző vonása a domború pengehát és a gyűrűs markolatvég [20]. A tállyai lelet kését tehát a Peschiera és Baierdorf típusú kések mintájára készítették, az egyes pengehát az előbbi, míg a gyűrűs markolatzáródás az utóbbi jellegzetessége. Noha a Peschiera típusú kések a Reinecke BD korszakban kerültek a Kárpát-medencébe, még Hallstatt A periódus első felébe tartozó raktárleletekből is ismerjük utánzataikat [21]. Az említetten kívül még két kés pengetöredéke van a tállyai leletben (VI. t. 5—6). Ezeknek háta azonban domború. A domború hátú késeket a keletalpi, dél-németországi, morva területeken a Reinecke BD korszakban kezdték készíteni. A Riegsee típusnak rövid kis nyéllapja van, míg a Matrei forma S*