A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODGÁL Ferenc: Uradalmi és gépészkovácsok Borsodban

URADAUVÍI ÉS GÉPÉSZKOVÁCSOK BORSODBAN 351 és kovácsműhelyei állítsanak elő, a külföldről behozottak mintájára [9]. A. nagycenki manufaktúra ebben az időben „mindenféle angol utánzatú gépeket" gyártott, az itt alkalmazott kovácsmesterek segítségével. Hajnik János jószágkormányzó 1853-ban büszkén jelentette be, hogy elkészült a huszadik Garrett rendszerű vetőgép, amit az ő tervei szerint, az angol eredetin némi változtatással Bokor Nándor „műkovács", az üzem főszerelője készített Mészáros János és Felber Ignác kovácsmesterek segítségével [10]. A magyaróvári főhercegi uradalom gabonavető gépeket is gyártott saját gépműhelyében, „mely gépekkel a tisztek teljesen meg vannak elégedve" [11]. 1856-ban a szakolyi (Szabolcs megye) gépgyártó műhelyben olyan kukoricavető gépet készítettek, amit Gulácsy Imre nyíri földbirtokos szervezett meg „ügyes asztalos, iakatos, s kerékgyártó mesterekkel egyezve", miután előző évben konvenciós iparosaival egy főleg fa alkatrészekből álló cséplőgépet készíttetett el a maga tervei szerint. Ezt 1857-ben már főbb részeiben vasból gyártatta „és mégis fele áron, mint a pesti gépeink" [12]. A legkisebb méretű paraszti gazdaságokban is keresték a termelékenyebb szerszámokat ebben az időben. Biharban álmosdi, vértesi parasztok, és falusi kovácsok összebarkácsoltak egy eketaligára szerelhető vetőládát, a legegyszerűbb és legolcsóbb kukorica vetőgépet és bemutatták azt az 1855 évi pesti kiállításon. Később pergető néven vált közismertté és sokféle helyi változatban az 1950-es évekig használták [13]. A bánrévei uradalomban Rimaszécsen gyártott repcevető gépet alakítanak át 1857ben a helyi igényeknek megfelelően, helyi kovácsmesterekkel [14]. A példákat szaporíthatnánk. Adataink azt mutatják, hogy ebben az időben már sokfelé kísérleteznek a célszerűbb eszközök, gépek felhasználásával, előállításával. Ezzel kapcsolatosan a kovácsmesterek ismeretanyaga növekszik, s tudásuk alapján differenciálódnak. 1860-ban már a Tisza-vidékről írott cikkben felmerül a gépekhez értő, ügyes kovácsok tervszerű képzésének szükségessége [15]. 1861-ben Orosz Lajos, mint miskolci „gépész" tudja, hogy „nála készíttetnek, s megrendelhetők mindenféle ekék, úgymint a Vidacsféle amerikai, — Gubitsféle, — Benkő-féle, — és töltögető s kapáló ekék, vetőgépek, Howart féle hármas vas boronák, földhengerek, többféle kukoriczamorzsoló gépek, angol mintájú szecskavágók, száraz szalagrai zúzógépek, cséplőgépek, legújabb szóró- s tisztító rostok, bor- es olaj sajtók, széna gyűjtő gépek egészen vasból sat." [16]. „Különös figyelembe ajánlja újontan vertvasból készült eke taliga kerekeit, mi a szántást sokkal könnyíti, tartósságára nézve pedig a czélnak megfelel" [17]. Ugyanebben az évben már van nála eladó „egy 4 ló erejű cséplőgép, mely egyszersmind tisztán rostálva zsákba adja a tiszta szemet" [18]. A cséplőgép ebben az időben már nem ritka (általánosan használtnak persze nem mondhatjuk), hiszen a miskolci újságokban is egyre többször találkozunk cséplőgép eladását közlő hirdetésekkel [19], de egyéb gazdasági eszközöket, uradalmakat kínálnak eladásra, illetve bérbe. így 1861-ben haszonbérbe adnak egy tagosított pusztai birtokot 2 óra járásnyira Miskolctól 205 hold első osztályú szántóból, stb. áll. van egy 4 szobából álló cselédlak és „egy tökéletesen minden szerszámokkal felszerelt kovácsműhely. . . Gazdasági eszközökből átadatik több vaseke és borona, 3 béres, 1 lovas igás szekér, és 1 szóró nagy rosta." A birtok 6 évre, szept. 15-től adatik bérbe [20]. A cséplőgépek hozzáértő javítására néhányan már specializálták magukat,