A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

BODÓ Sándor: Két miskolci vagyonleltár 1762-ből

266 BODÓ SÁNDOR adója [9]. Tíz évvel később, 1753-ban és 1754-ben Martinus Pepik már 70 dénárt íizet. A 17 miskolci szűcsmester közül Szűts György (adója 108 dénár), Her György (80 dénár) és Bato Péter (73 dénár) után a negyedik helyen áll adózás tekintetében [10]. Az 1756-os évben, s azután 1757-ben és 1758-ban 79 dénárral adózva a szűcsök között az első helyre ugrott. Feltételezhetjük tehát, hogy Pepik Márton mestertársainál, akik ezekben az években átlag 25 dénár adót fizettek, jobb anyagi körülmények között élt [11]. A nagy jövedelemmel együtt járt az általános megbecsülés is, ami 1755-ben kis céhmesterré választásában nyilvánult meg [12]. E minőségébeni működéséről közelebbit nem tudunk. Nem járta végig a céh-tisztségviselők szokásos ranglétráját, s amilyen hirtelen bukkant fel neve az elöljárók között, olyan gyorsan tűnt is el. A szűcs céh protokollumába az 1755-ös évben összesen hat bejegyzést írtak. Az első három említi Pepik Mártont, az utolsó három szerint már Her György a kis céhmester. A negyedik bejegyzés viszont arról szól, hogy „Pepik János (Márton öccse [13]) Az Betsülletes Nemes Szűcs Czéh társaságába be köszöntvén mindenekrül Contentumot tött. Az Nemes Czéh Articulusiból is hittel is köteleztetett" [14]. Pepik Márton tehát rövid szereplés után végleg eltűnt a céh elöljáróinak névsorából [15]. Pepik János bátyjához hasonlóan a „Piattz Utzán" lakott [16]. De míg Márton Abádi Ur fundusán, János egy Visolyi nevezetű miskolcinak a fundusán levő házban élt [17]. Ez a tény is a Pepikek beszármazott voltát igazolja. A két testvér és családjaik evangélikus vallásúak voltak. Jórészt ezzel magyarázható az, hogy Mártonnak sem születési, sem házassági, de még elhalálozási bejegyzését sem sikerült felkutatnunk [18]. Mindössze annyi bizonyos, hogy Pepik Márton 1762-ben meghalt, s vagyonát november 8-tól H-ig számba vették, s gyermekei között szétosztották. Négy gyermeke közül Márton nevű fia volt a legidősebb, aki apja mesterségét folytatta. 1762. március 6-án, Her György fő céhmestersége idejében vették fel a szűcs céh társaságába. Feltételezhető, hogy öregebb Pepik Márton életének utolsó éveiben beteg lehetett — talán ezzel magyarázható rövid ideig tartó kis céhmestersége is — és a fiú már korábban átvehette apja műhelyének vezetését. Emellett szól az is, hogy a vagyonleltárban a műhelyt és felszerelését meg sem említik. A leltár készítésének idején tehát kétségbe sem vonhatták a műhelyben minden bizonnyal régtő

1 fogva, s 1762-ben már céhbeli mesteremberként dolgozó fiúnak a műhelyre vonatkozó egyedüli öröklési jogát. Arról esetleg öregebb Pepik Márton már korábban rendelkezhetett. Az előbbieket igazolja az is, hogy az apa halála után a Pepik-műhely még jobban fellendült. Tanúskodik erről ismét az adójuk. Míg az öregebb Pepik Mártonnak 1760—61-ben 62 dénár adót kellett fizetnie, a fiú 1765-ben 1 magyar forint 06 dénárral [19], 1766-ban pedig 80 dénárral adózik [20]. Ifjabb Pepik Márton tehát nem járta végig kuncsaftszerzésben a kezdő mesterek útját. Élete végéig megmaradt az 1 magyar forint körüli adózási szinten [21], ami egyben életkörülményeinek is mutatója. Lakása apjának Piac utcai „Residentialis Háza" volt, jóllehet azt, mint a következőkben látni fogjuk, legfiatalabb öccse, János örökölte.