A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

WEINER Mihályné: Ónedények Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

250 WEINER MIHÁLYNÉ a CsUnaadia Társaság feliratával, 1841—44. évszámokkal ellátott tálak és tányérok sorozata, Trillhas György miskolci ónöntő jegyével [8]. Két másik ónedény-együttesről részletesen kell szólnunk, mint jelentős, de kevésbé ismert gyűjteményekről. Ilyen a szikszói református templom ónedénykészlete, s ebben négy darab XVII. századi feliratos, évszámos kanna. Mind a négynek felirata azt árulja el, hogy ugyanerre a helyre készültek. Arra, hogy ilyen értékes együttest sikerült egy helyen, évszázadokon át épségben megőrizni, valóban kevés példa van az országban. A darabok nevezetessége ezen felül a felirataikból kitűnő két céhvonatkozás, mint ipartörténeti emlék, továbbá a rendkívül gazdag ornamentumdísz, erőteljes reneszánsz-elemekkel. Utóbbi a szikszói kannákat művelődéstörténeti értékük mellett, művészettörténeti nevezetességgé is teszi [9]. A Miskolc-avasi Református Templom ónedénykészlete ugyancsak, mint helyi együttes, nevezetes. A két feliratos darab, évszámuk szerint 1782-ben, illetve 83-ban készültek és kerültek rendeltetési helyükre. Ez a csoport jelzetlen, de felirataik és típusuk alapján biztosra veszem a helyi készítést. Az együttes a XVIII. századi használati edényformák megőrzése révén művelődéstörténeti szempontból is jelentős [10]. Együttesekről szólva ki kell emelni a sajóecsegi ref. templom és a mezőcsáti ref. templom ónedénykészletét — mindkettő több XVII. sz.-i darabot őriz. A megyében található számos nagyszerű darab mellett, ezek az együttesek világítanak rá különösen a megyei ónedény-állomány magas színvonalára. A megyének szinte minden református templomában találhatók ónedények és a régi, értékes darabok nem csoportosulnak egyes központok köré, hanem az egész területen elszórtan helyezkednek el. Amint fent jeleztem, a megye régi ónedényei között gyakran találunk kassai, vagy eperjesi jeggyel ellátottat, közte sok olyant amelynek jegye még nem került publikálásra, tehát ónjegy-ismereteinket is bővítik. Ilyen ismeretlen kassai ónöntő jegyét találtuk egy Erdőhorváti-i ónkannán, Telkibánya-i kannán — ismeretlen eperjesi mester jegyét: tányéron Zsujtán — kannán: Makkoshotykán. Számos szép darab a sárospataki gyűjteményben is a kassai, vagy eperjesi jegyet viseli, mutatva, hogy ezek voltak az ónedények beszerzésének legkedveltebb központjai [11]. A nagymultú erdélyi ónöntés emlékei eljutottak erre a területre is, származásukat a jegy mellett a domborműves reneszánsz-ornamentikával díszített fül és az edény fenekét belül beforrasztó ún. fenékrozetta is jelzi. Erdélyi származású edényeket találunk Novajidrány és Hernádszurdok református templomaiban. Az utóbbi 1655. évszámával, eddigi ismereteim szerint a legrégibb évszámos feliratú kanna a megyében [12]. Ritkábban, de előfordult, hogy Budán szerezték be a szükséges ónedényeket. XVIII. századi tányért találunk Telkibánya ref. templomában, Mathias Fauser budai ónöntő jegyével. Budai ónedényeket tartunk nyilván Hejőpapi és Kiskinizs református templomaiban is [13]. A miskolci ónedények is elég széles körben terjedtek el, Tarcal, Tiszapalkonya, Szentistvánbaksa, Prügy református templomai őriztek ilyeneket. Az Ipar-