A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

MÓDY György: A Sajó-Bódvaköz települése és birtoklástörténeti képe a török hódoltságig

A SAJÓ—BÓDVAKÖZ TELEPÜLÉSE ÉS BERTOKLÁSTÖRTÉNETE 217 nek jelentős bevétele volt még a nagy gyümölcsösökből. Ragály 1340-ben kapott királyi menlevelet — amelyik jobbágy a terragiumot lefizette, szabadon is ideköltözhetett. A század végén a pelsőczi nagy bükkerdőség szélén és a Torna felé vezető kereskedelmi úton fekvő Hosszúszó vámszedőhely lett. Rudabánya, ahova már korábban német bányászcsaládokat is telepítettek, az Anjou-kor elején jelentős bányahely — 1358-ban királyi bányajogú város. Szép gótikus temploma a XIV. századból való. Már a század derekán Edelény szintén népes hely. Későgót stílusú templomát az 1330-as években építették birtokosai, az Ákosok. A pápai tized magas volta mezővárosi szintet jelez. 1340—41-ben Torna és Borsod megyék itt tartották közgyűlésüket. Edelényen kívül már az Anjoukorban vásártartási engedélyt nyert Kaza és Szendrő [21]. Az Ákos nemzetségből kiágazott pelsőci Bebekek — a nagy pelsőci uradalom birtokosai — Nagy Lajos korában megszerezték Derenket, valamint Szendrő környékét. Mindkét helyen később jelentős várat építettek: Szendrő várát és Szádvárt. A nagyobb birtokkomplexumok kialakulása természetesen vonta magával egy-egy központ kifejlesztését és állandósulását. Ezekben a XV. század során várakat is építettek. A dél-délnyugati részek központja Putnok. Birtokosai, a Putnokyak sokat tettek a helység fejlesztéséért. Templomot építettek, s a család XIII. századvégi kúriáját megerősített kastéllyá alakították. IV. László adománylevele alapján a helységnek vásár- és vámjogot szereztek. A terület nagyobb birtokosai mellettük a szintén a Rátót nemzetségből eredt KazaiKakas és Lorántfi családok. A később betelepült északkeleti részeken erre a korra vált nagyobb jelentőségűvé Aggtelek. A falu határa terméketlen, ami a lakosságot korán az állattenyésztés, mészégetés és háziipar felé irányította. A település a Sajó melléke és a tornai részek áruinak kicserélési központjává fejlődött. A Tornai nemzetség, majd a Szini család által birtokolt, s már az Ár pár-korban lakott Jósvafő 1340-től tűnik fel az oklevelekben. Ekkor már vashámor is állott itt. Szőllősardón 1348-ban nagyszámú hospesről és királyi jobbágyról szól egy forrás. A falu már ekkor fejlett szőllő- és gyümölcsgazdasággal rendelkezett. A XIV. század derekán szintén Bebek birtok lett. A tornai falvak közül ekkor talán a legnépesebbnek mondható. Egerszeg is a század elején indulhatott fejlődésnek — J 348-ban már kőtemplomát említették [22]. V. Ez a fellendülés tovább folytatódott a XV. században, sőt tájegységünk sok pontján egész nagyarányúvá vált. A birtoklási viszonyokban annyiban történt változás, hogy a Perényiek és Bebekek mind nagyobb birtoktesteket alakítottak ki. Rudabánya közelében a Perényiek építettek várat — Csorbakő várát — tartozékaiként Rudabányát, Szuhogyot és a két részre oszlott Telekest birták. Ebből a komplexumból ők adományozták oda a már korábban kezükre került Kurittyánt, a Felsőnyárádtól keletre épült újházi kolostornak. A Bebekek miután az észak-gömöri és nyugat-tornai részeket megszerezték, az 1440-es években megkapták magát Tornát, a még megmaradt várbirtokkal. Uradalmukat ekkor terjesztették ki Edelényre és környékére. Később még a Perényiek birtokainak jórésze is az övék lett és több mint egy századon át terüle-