A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

MÓDY György: A Sajó-Bódvaköz települése és birtoklástörténeti képe a török hódoltságig

208 MÓDY GYÖRGY X—

XI. század fordulóján kisajátított szállásterületein kapott birtokokat. Szerzeményeit a szintén I. István-kori nemzetségtag, Miskolc örökölte [4]. Az első megtelepülök előtt a Bükk és Mátra erdős hegyei elzárták az egyenes irányú északi terjeszkedés lehetőségét. Természetes irányként kínálkozott azonban Borsodból: a Sajó, mellékfolyóival; Hevesből pedig a Nógrádba és a nógrád—gömöri határra vezető folyóvölgyek. Az Aba-nemhez tartozók két irányú terjeszkedése egyidőben nem indulhatott meg. A korábbinak Nógrád felé kellett vezetni, ugyanis még maga Nógrád is betelepületlen volt. A másik irányban viszont utat kellett előbb keresni, mert Borsodban már letelepedett az Örsur nemzetség. Területünknek a magyarság által való benépesítése vizsgálatában elsősorban azt kell figyelembe vennünk, hogy a nyelvészeti és régészeti adatok tanúsága szerint, az alsó Sajó völgy egészen a Bükk hegység széléig a magyarság legrégibb szállásterületei közé tartozott. Innen, Miskolc vidékétől fel a Rima torkolatáig, korai szláv eredetű helynevek találhatók. A Rima torkolatánál a Sajó völgy újra kiszélesedik és itt sűrű egymásutánban újból magyar helynevek következnek. Amikor ennek a területnek a településtörténetét összefoglaljuk, hangsúlyoznunk kell, hogy a táj tényezőkön kívül természetesen azok a gazdasági és társadalmi tényezők hatottak, melyek a korabeli feudális birtokviszonyokból adódtak. Ezek a tényezők nemcsak az ország többi területén, de egész Európában fontos meghatározói voltak a középkori településrendszer kiépülésének. A terület településtörténetére jelentős hatást gyakorolt a királyi vármegye rendszer — itt Borsod, Gömör és Torna megyék — kialakulása. Tájegységünk a betelepülés időrendjét tekintve, három területre bontható: 1. a Sajó völgye Gömörben Pelsőcig és a Bódva völgye Edelényig, 2. a Sajótól keletre eső terület a keleméri és Szuhavölggyel, fel Hosszúszóig és Kecsőig, valamint a Bódva jobbparti része Borsodban Szendrőig, és 3. a Szilicei-fennsík és a tornai részek: keleten a Bódváig és a szádellői völgyig, északon pedig a Csermoslyáig. Ezt a részt a második területünktől egy olyan vonal választja el, mely történetesen majdnem egybe esik az aggteleki hegycsoport mintegy 1200 négyzetkilométernyi hatalmas területét kétfelé választó elméleti geológiai ún. „kaptura-voiiallal." A megtelepülés sorrendje világosan mutatja azt, hogy a honfoglalók először a folyóvölgyek termékeny földjeit szállták meg. Ezután került sor a kevésbé alkalmas tájakra. Az itt talált szláv népesség betelepedésének korára nincs biztos támpontunk. A Sajó és mellékvizeinek völgyei azonban minden valószínűség szerint a honfoglalás előtt lakottak voltak. Viszont a szomszédos Sajó és Hernád menti szlávság régisége alapján az aránylag tágas Bódva völgyben is jogunk van már a XI. századra feltételezni jelenlétüket. A Sajó és Bódva közti hegyvidék helynévéi — éppúgy, mint a Bodva torkolattól a Rima torkolatig tartó Sajó völgyi szakaszé — úgyszólván teljesen a szlávból származnak, tehát a szláv lakosság itt lehetett a legsűrűbb. Jellemzően kora szláv helynevek pl. Szuha, Múcsony, Kazinc, Dövény, Kurittyán [5].