A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

DÉTSCHY Mihály: Egy ismeretlen magyar vár – Szádvár

EGY ISMERETLEN MAGYAR VÁR — SZÁDVÁR 161 8. kép. Szádvár erősen idealizált látképe észak felől, Matthias Greischernek tulajdonított rézmetszet, 1680 k. Pál építkezéseinek tekinthetünk, de ez a leltár is megemlít „romladozott" ablakokat, kemencéket. Az építkezéseken fizetett mesterembereken kívül a váruradalom mintegy húsz falujának jobbágyai tartoztak ingyen robotmunkát végezni. Az urbáriumokban a jobbágyok szolgálatai között csaknem mindegyik községnél olvashatjuk, hogy az udvarbíró tetszése szerint a vár mindenkor szükséges munkáin is szolgálnak [107]. A jobbágyok között akad néhány mesterember is, aki „Varhoz Mestersegiuel Szolghall". Ilyen például 1650 körül Szögligeten Keőrakó János, 1685-ben Kőrakó Péter és István, Jabloncán Kőrakó István, 1640-ben Vendégiben Demeter kovács. A többi jobbágy főként az építőanyagokat szállította fel a várba. Szin község jobbágyairól a legkorábbi ránk maradt 1570. évi urbáriumtól kezdve valamennyi urbárium ezt írja: „A várbeli csigánál szolgálnak ahogy a szükség kívánja, továbbá sorjában a csigához tartozó lovakat gondozzák". Az 1570. évi urbáriumból még a következőket tudjuk meg: „Minden nap Szádvár birtokairól négy fő jobbágy jár be, akik régi szokás szerint a várban szolgálnak, és akiket közönségesen Csigásoknak hívnak. Ezeknek egyenként minden nap 2—2 cipót adnak" [108]. Ennél részletesebben szól az 1650 íi