A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

A TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK ELSŐ KÖTETE ÉS Herman OTTÓ 15 óhajtásom szerint Önnek új fajok leírásával szolgálhassak; s a nálam levő néhány új Hemopterának még várakoznia kell a keresztelőre. Mi tévő legyek hát? Összeírtam az ide-mellékelt néhány lapot azon kétes reményben, hogy talán az első füzetben felhasználhatja. Nem tudom ugyan, valljon beillik-e a folyóirat programmjának keretébe? Ha igen, akkor minden rendben van: ha nem, akkor is. Akkor t. i. dobja félre ezt és használja fel a Reduviidákat tetszése szerint" [39]. Még meg sem jelent az első füzet és máris vigasztalni kell az érzékeny Horváth Gézát. „Már hogy ne lenne jó az a kis értekezés. És készsége, a mellyel kéréseimet teljesíti, nekem igen igen jól esik! Bizton merem reményleni, hogy jól járunk a vállalattal, mert úgy látszik, eltaláltam a módot, a melyre embereink hajlanak. Mindenütt nem csak készséggel, hanem a lelkesedés bizonyos nemével találkozom. A bécsiek legszívesebben üdvözlik a vállalatot!" [40] Ilyen és hasonlóképpen gyűlt össze az első füzet anyagi fedezete és szellemi tartalma. Ahogyan a kettős irányú kiadói tevékenység intenzitását a XIX. század szinte minden induló magyar folyóiratának életében mindig a szerkesztő személyes képességei szabták meg, a Természetrajzi Füzetek léte is Herman Ottó akaratától függött. Már a szervezés időszakában egyaránt küzdött a lap anyagi alapjának megszerzéséért és a közlésre érett dolgozatok összegyűjtéséért. Az első füzet megjelenésének idejéhez közeledve az események tempója felgyorsult, szinte viharzott, de Herman Ottó keményen tartotta a kormányt, mert biztos hajóban vitorlázott. Pulszky megnyitotta az évi hitelt és a szerkesztő képességet érzett akár egyedül is teleírni a lapot. Erre ugyan nem került sor, mert a közlésvágy, meg a felkínált, egy átlag tisztviselő havi jövedelmének felét hozó honorárium mindig termett közleményt, sőt az ellenségeket is összebékítette. Herman Ottónak szerkesztői munkássága során sohasem a dolgozatok hiánya okozott fejfájást, hanem az anyagi bázis ingatagsága. Őszintén kétségbe esett, midőn a következő kötet előkészítésén serénykedett és már úgy volt, hogy megvonják a javadalmazást. „Nehezek az idők s még súlyosabbak jönnek! Nem adok annak két évet, hogy nagy reductiók lesznek s akkor mi vagyunk az első sorban, minket megszorítanak, mert mi csak a feleslegesből állunk fenn, abból pedig a magyarnak már nincsen. A múzeum már küzdésben van s kezd mesterség lenni pénz kaphatni. Mert a budget meg van ugyan szavazva, de az állampénztár üres s ilyenkor áll a semmi philosophiája" [41]. De hát most 1877-re megvan a pénz és már bizonyosan megjelenik az első füzet, amelynek mindent be kell mutatni, amit a lap nyújtani tud majd az előfizetőknek, akiket még csak ezután riaszt. Megírt két felhívást. Egyiket azoknak, akik dolgozhatnak a folyóiratnak, akiknek közreműködését elvárja. A másikat pedig az eljövendő olvasókhoz. 1876. december 10-én adta postára a programot. Addigra már végleges for-