A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

12 HUSZTY SÁNDOR utóbb Horváth Géza egyszer felhívta Herman Ottó figyelmét a Természettudományi Társulat ilyenféle patronáló tevékenységére, Herman már megpróbált és eredménytelenül végződött kísérlet után magyarázta vonakodását. „A t. t. társulatnál bajos lett volna a rendszeresítés, mert complicálta volna az amúgy is complicált ügykezelést — és a lehető legnagyobb önállóság alapos dolog egy szakfolyóiratnál" 121]. A fanyar, kényszeredett indokolás mögött — úgy hisszük — más rejlett. A Természettudományi Társulatban ugyanazoknak az akadémikusoknak zöme szerepelt és vezetett, akik előbb az akadémiában szemre-színre nagy örömmel üdvözölték Herman Ottó folyóirat-alapító tervét, de pénzt nem adtak hozzá. A gáncsoskodás itt is elbuktatta, még feltételeket sem kapott. Hát most merre, hová forduljon. Egyszer azután beszélt Pulszky Ferencnek [22] sikertelenségéről. A megértő fogadtatás annyira meglepte Herman Ottót, hogy alig tudta, hová legyen örömében. Soraiból szinte süt a lelkendezés. „Mert hát folyóirat!! ez a jelszó. A dolog váratlanul jól fejlődik. A fejlődés ezernyi vesződsége között persze csak futólagosan tájékoztatom. Pulszky belement a dologba, megbízott egy terv és költségvetés kidolgozásával. Ez megvan. Lehetőleg januárban indul s évnegyedenként megjelenik füzete a Természetrajzi Lapoknak a leíró állat- növ-, -ásvány és földtan köréből, mint nyitott orgánuma a múz. term. rajzi osztályának, mely legkisebb notiznek is helyet ad, műmellékleteket hoz, sőt mérsékelten díjaz is. És — és — félévenként egy revue, mely a külfölddel közvetít! A költséget Pulszky biztosítja s tehetem a bevezető lépéseket. Alapelveimet Pulszky helybenhagyta s rajtam bizonyosan nem múlik, hogy azok érvényesítésével utat ne törjek egy egészségesebb szellemnek. Mihelyt programm adásra kerül a sor, ezt megkapja; és már most is kérem, tartsa evidentiában azokat, akikre számíthatunk s tegyen félre valami dolgozatokat is" [23]. A nem remélt ígéretes fogadtatás elég volt Herman Ottónak arra, hogy feledjen minden kishitüséget, bántalmat és gyanakvást. Teljes energiájával vetette bele magát a szervezés munkájába. Mint riadó kürt és győzelmi harsona hangzik levele: „Tisztelt Uram! Indulunk! vége a gyűrkőzésnek, a sok gonosznak a torkára forrasztja a becsmérlő szót a jó tett. Közreműködését és barátságát kéri híve Herman Ottó" [24]. Türelmetlenül veti a szavakat, nem ér rá magyarázgatni, mert itt már a munka. ,.A11 right! Ezer hatszáz forint dotatio; ívenként honorárium 30 frt; szemle németül szerkesztve, de minden nyelvnek nyitva; kitűnő szellem; dolgozat q. s. Programm dec lOkén szétmegy. Első füzet január közepén jelenik meg. A nyélbeütés munkája alatt majd megszakadok" [25]. Hát éppen ez az. A nyélbeütés munkája. Haladéktalanul begyűjteni a cik-