A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben

VALTER ILONA A perselypénzekből, a kegyúr adományaiból, az egyházra hagyományozott örökségekből, más adományokból tevődött össze, s így az évi termés gazdagsága, változása sem magyarázza, hogy évenkint változik az összeg száma [45]. A meglevő egyházas helyek, illetve plébániák számát, a papok nevét, a tizedszedők évenkénti útvonalát, esetenként a templom védőszentjét tudhatjuk meg a fentmaradt jegyzékekből. A Bodrogköz esetében, mely külön esperesi kerület volt, arról is értesülünk, hogy 1333-ban a Batyáni plébános, Michael nevű pap volt a kerület esperese. Ha a felsorolt 31 községet térképre vetítjük, az a kép rajzolódik ki elénk, hogy az egyházas helyek a Bodrogköz északi részén, Lelesz környékén sűrűsödnek. A nyugati részen, az ún. Szigetközön két egyházas helyet tüntet fel az összeírás: Kenézlőt és Zalkodot. Egy 1290-ből származó oklevél szerint Csenke (ma már elpusztult falu, Zalkod és Viss között feküdt) egyházilag a zalkodi Mindenszentek plébániához tartozott. A zalkodi templom tehát Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. 1274-ben Vissnek Péter nevű papját említi egy oklevél [46]. 1343-ból is van Vissről templomra utaló adat. A Csicseriek osztozkodásánál úgy egyeznek meg az osztozkodó felek, hogy a „capelle in honore Beaté Virginis" kegyurasága közös marad [47]. Viss neve nem szerepel a tizedjegyzékben. Vagy valamely ok miatt ide nem mentek a tizedszedők, vagy — s ez a legvalószínűbb, erre mutat az ecclesia helyett itt szereplő capella kifejezés — nem volt önálló plébánia, hanem vagy Zalkodnak, vagy Kenézlőnek a filiája volt a Szent Szűz kápolna. A karosi templomra 1429-ből van adatunk, mely szerint Lascoi János fia Antal, az egri egyházmegyei Karos község Mindenszentek plébániájának portionariusa engedélyt kér pappá szentelésre [48]. Lehetséges, hogy ez a templom is megvolt már az összeírás idején, hiszen a községnek — bár erről írásos adataink nincsennek — ekkor már állnia kellett. A mellette levő Eperjesszög nevű tanyán honfoglaláskori temetőt tártak fel, s a mostani templomdombon is van egy feltáratlan XI. századi temető. Mindez arra mutat, hogy a község igen korán lakott terület volt. Ugyancsak az oklevelekből értesülhetünk arról, hogy Cigándnak is volt temploma a középkorban. 1413-ban „Egyházasczigáni Balázs" neve szerepel egy oklevélben, akinek neve megőrizte számunkra azt, hogy Cigánd község 1413-ban egyházas hely volt [49]. A mai cigándi református templom a XV. században épült. 1793-ban és 1836-ban átalakították [50]. Az átalakítás során a templom tengelyére merőlegesen építették a mai hajót, s így a keletéit, a nyolcszög három oldalával záruló gótikus szentély a mai hajó keleti oldalából kilóg (16. sz. kép). 1964-ben, tatarozásakor egy elfalazott gótikus ajtót találtak a gótikus szentély déli oldalán. ' A mai formájában XIX. századi tiszakarádi templom is a XV. században épült [51]. Ugyancsak középkori eredetű a zétényi (Zatin) templom. A XIV. század végén épült, a XVI. század közepe táján beboltozták. 1877-ben és 1937-ben megújították [52]. A templom egyhajós, sokszögű szentélye van, a nyugati oldalon zömök gótikus támpilléres tornya emelkedik (17. sz. kép). A pápai tized jegyzékben szereplő egyházas helyek templomai közül néhány átalakított formában ma is fennáll. így a bácskai (Backa) templom ere-