A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben

EGYHÁZASHELYEK ÉS TEMPLOMOK A KÖZÉPKORI BODROGKÖZBEN 117 mánkori templomhoz kapcsolódik. A község közepén, egy dombon áll. Egyhajós, egyeneszáródású szentélye van, mely a hajó tengelyétől egy kicsit eltolódott. A szentély boltozata eredeti, a diadalív párkányát lefaragták, sőt a diadalív déli pillérét is megváltoztatták utólag. A déli oldal románkori ablakait 1931-ben az ablakok megnagyobbításával eltüntették [14]. A déli románkori kapuja épen megmaradt (9. sz. kép). A kapu oszlopai fejezet nélküliek, megszakítás nélkül mennek át a záróívbe. A timpanonban cakkos keretben kettős kereszt látható. V. Mencl a déli kapu alapján a XIII. század második harmadába teszi a templom építését, röviddel a tatárjárás utánra [15]. A templom nyugati végében belül itt is van két négyzetes pilléren nyugvó urasági karzat. A torony barokkizáló klasszicista, 1800 körül építették hozzá, a sekrestyével és az oltárfallal együtt. A hajó boltozata is ebből az időből való [16]. A templom első írásos említése a XIV. századból származik. A Baksa nembeliek osztozkodásánál, 1329-ben két Szerdahelyről olvashatunk, alsóról és felsőről. Az alsóról ezt írja az oklevél: „in qua est ecclesia in honore sancti Petri apostoli fundata" [17]. A templom védőszentje tehát szent Péter apostol. Az oklevélből kiderül, hogy a két község a Szerdahelyi család ősének, Baksának a fiaié, Miklósé és Ferencé lett. Szerdahely község a középkor egész folyamán a Szerdahelyi családé, s XIV. században többször említik az egyik Szerdahelyt „Eghszas" néven [18]. Területünk egyházi életében nagy jelentősége van annak, hogy Leleszre telepednek a premontrei rend szerzetesei. A monostor alapitója Boleszló váci püspök. Az alapítás ideje 1188—1196 közötti időszak. Az alapításról maga III. Béla király adott a püspöknek oklevelet, ezt azonban Imre király, aki Boleszló püspökre haragudott, bosszúállásában megsemmisítette. Meg kellett ismételni tehát az egész alapítást, mikor azután a felépült monostort Katapán egri püspök (1198—1216) felszentelte [19]. 1211—14-ben keltezett a monostor alapítólevelének megerősítése [20], mely felsorolja a monostornak adott falvakat, szolgákat, egyéb javakat. Maga II. Endre király is adott libertinusokat és szolgákat a leleszi egyháznak. Bár magánalapítás volt, de mindjárt az alapításkor „regalis ecclesia" lett, s a kegyura a magyar király. Nagyon fontos tény, hogy magának az anyamonostornak, Prémontrénak volt a filiája, tehát közvetlenül Franciaországból települt [21]. Korán, már az Árpád-korban hiteleshelyként működött, s e béli ténykedése egyike a legnagyobbaknak az országban. Fontos tevékenysége volt még a hívek lelki gondozása. Erről kézzelfogható bizonyíték egy 1388-as oklevél, mely beszámol Lelesz és Adony pasztorációs munkájáról. E szerint a monostori egyház volt egyúttal a község plébánia temploma is. Fel volt szerelve keresztelőkúttal, harangokkal és más, a plébániaegyházat jellemző dolgokkal. Körülötte terült el a temető. Sok, mindkét nembeli hívő tartozott a plébániához, mondhatjuk a város egész lakossága. A pasztorációs tevékenység élén a mindenkori prépost állt, ami bizonyosság amellett, hogy a pasztoráció volt a fő hivatásuk [22]. A monostor kegyuraságát 1290-ben IV. László Ubul fia Mihály comes fiainak: István és Pál mestereknek adományozta [23]. Később a Baksa nemzetség lett e monostor kegyura, s az 1329-es osztozkodást elmondó oklevélből kiderül, hogy Tamás fiai, László és Dancs kapták [24]. A kegyuraságot a XV. században ismét visszaveszi a király. A XII. század végén épült kolostorból semmi sem maradt fenn. Ezt a tata-