A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben

116 VALTER ILONA tileg nagyobbra tervezték, háromhajósra, álbazilikális típusra. Az eredeti terv azonban nem valósult meg. Molnár Vera szerint ez a harmadik építési periódus is két részre oszlik: az első részben felépítik az északi és nyugati falat, a díszes nyugati kapu nélkül (2. sz, kép). A XII. század végén az építőműhely valamely okból eltávozik, és a XIII. század elején egy új, lombard és francia hatásokat egybeolvasztó műhely folytatja az építkezést. Ekkor épült a templom déli fala, a nyugati kapuzat [5] (3—4. sz. kép.). A templom építése nem befejezett. A XIII. század közepe táján eltávozott az építőműhely, abbamaradt az építkezés. Feltételezhetően a tatárjárás szakította meg a munkát. Az építők vagy elpusztultak a tatárjárás során vagy elmenekültek [6]. A Karosáról szóló első okleveles adat 1186-ból való. III. Orbán pápa a kereszteslovagok magyarországi házai között megemlíti „Ecclesis S. Margarethae de Charce"-t [7]. IV. Béla 1238-as oklevele is a kereszteslovagok magyarországi házai között beszél „monasterii de Harcha"-ról [8]. Az okleveles adatok fontosak a templom történetére vonatkozóan. Azt mutatják, hogy a templomnak már a XII. századi részét, de a XIII. századi periódust biztosan a johanniták építették. A karcsai templommal rokon a Bodrogszentesi (Plesany) ref. templom. A falu fölött emelkedő hegy oldalában fekszik. Téglából épült, nyugati oldalán magasodó háromszintes toronnyal. Szép, tiszta román stílusú templomtorony ez. Homlokzatba mélyen beékelődik, belül az urasági karzat pillérei tartják. Kívül a három szintet ívsoros párkányok választják el egymástól. A felső és középső szintet az északi és a déli oldalon hármasablakok tagolják, a nyugati oldalon ikerablakokat láthatunk (5. sz. kép.). A nyugati oldalon nyílik, a torony aljában, a karcsai templom déli kapujához (4. sz. kép) anyagban és formában is hasonló díszes kapuja (6. sz. kép). A bélletes kapunak kettős visszaugratás között két monolit oszlopa van, a bélletei mélyek. A fejezetek mindkét oldalon mások. Az északi oldalon összecsavarodó bimbókból, a déli oldalon hegyes pajzsszerű palmettákból áll a fejezet. A románkori templomból ezenkívül csak az urasági karzat maradt meg. A karzat dongaboltozatos, három félköríves árkádra támaszkodik. A délit később átalakították, csigalépcsőt építettek oda. A karzat fölötti keskeny terek a torony két oldalán dongaboltozattal voltak lefedve, ezeknek a nyomai látszanak az emeleten a nyugati homlokzati falon [9]. A románkori templomot a XV. század második felében átépítették (2. sz. rajz). A déli falat elbontották, dél felé szélesítették és kelet felé hosszabbították a templomot. így most déli oldala és szentélye egy későgótikus templom képét mutatja (7, sz. kép). Épségben megmaradtak a déli oldal és a szentély gótikus ablakai és a finom művű déli gótikus kapu (8. sz. kép). Belsejében szentélyét csillagboltozat fedi. 1927-ben északi oldalát is bővítették [10]. Első okleveles említését 1228-ból ismerjük. Róbert esztergomi érsek oklevele ez, az egri püspök és Wethe fia Péter „de villa Zentes" a Mindszentek egyháza tizedmentessége tárgyában folytatott peréről [11]. Eszerint a románkori templom a XIII. század elején épülhetett és Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. A pápai tizedjegyzéken kívül 1388-ban olvashatunk a szentesi plébánosról, akire István egri püspök Zsigmond király rendeletére egy forint pápai adót vet ki [12]. „1429-ben Csapi László birtokait felbecsülve Szentes possessióban említik" ecclesiam lapideam cum pugnaculo"-t, tehát kő templomot toronnyal [13]. A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) rk. templom is a fenti két ro-