A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

VALTER Ilona: Egyházashelyek és templomok a középkori Bodrogközben

EGYHÁZASHELYEK ÉS TEMPLOMOK A KÖZÉPKORI BODROGKÖZBEN A Bodrogköz Borsod-Abaúj-Zemplén megyének lezárt, önálló tájegysége. A két folyó által határolt terület a középkorban egyházi téren is külön egységnek számított, s 1333-ban a pápai tizedszedők külön esperesi kerületnek jelölték. 1456-ban is külön „Thyzabodrogkewz"-i kerületről ír az egri püspök egyik oklevele [1]. Most a terület közepén húzódik a magyar—csehszlovák országhatár, történetileg azonban nem választható szét a magyar és a csehszlovák rész, ezért dolgozatunkban a csehszlovák terület műemléki templomaival is foglalkozunk, annak okleveles anyagát is összegyűjtöttük. A honfoglalás után, a magyar állam megszervezésével a magyar nép megkeresztelkedett. A kereszténység felvétele után egyre-másra épültek az ország legeldugodtabb helyein is a templomok. Döntő jelentőségű volt ebből a szempontból István kirány törvénykönyvének az a rendelkezése, hogy minden tíz falu építsen templomot, lássa el javakkal [2]. A Bodrogköz a magyar állam létrejöttekor lakott terület volt. A honfoglalók első csoportjai telepedtek itt le, s az itt talált szlávokkal összekeveredve alakították ki állandó telephelyeiket. Rájuk is kiterjedt az Istváni törvény, melyről fentebb beszéltünk. E korai időszakból sem, templomra vonatkozó okleveles adataink, sem templomaink nem maradtak fenn. A Bodrogköz közepén álló karcsai templom a terület legkorábbi fennmaradt emléke. A falu közepén egy dombon, a Karcsa patak partjához közel álló templom korai román építészetünk egyik fontos képviselője. A Molnár Vera által 1964-ben végzett ásatás tisztázta a templom építési korszakait. A templom mai formájában két jól elkülöníthető részre osztható: téglából épült szentélye eredetileg önálló kerek templom volt, melyet később bővítettek ki a faragott kváder kövekből épült négyszögű hajóval (1. sz. kép és 1. sz. rajz.). Ez a korai templom rotunda volt. Kívül teljesen köralaprajzú építmény, melynek belsejében a hatszögletű középtérhez hat félköríves fülke csatlakozott. A keleti fülke, melyben az oltár állt, nagyobb a többinél. A fülkéket félkupola boltozat fedi. Középterének jelenlegi boltozata XVIII. századi [3]. E kerek templom építési ideje bizonytalan. A Molnár Vera által felállított relatív kronológia szerint a rotunda a XI. század második felében épülhetett. A kis kerek templom idővel szűknek bizonyult (külső átmérője 7,80 m) és ki kellett bővíteni. Az 1964-es ásatás során a ma meglevő hajófalak mellett előkerültek egy korábbi bővítés nyomai és a szentély mellett két négyszögű épületrész alapjait találták. Ezek különálló kápolnák lehettek, melyekbe a szentélyként használt kerek templomból egy-egy ajtó nyílott. A templomnak ez a bővítése Molnár Vera szerint a XII. század első felében történhetett [4]. A XII. század végére ez annyira megrongálódhatott, vagy más ok miatt le kellett bontani, s a helyére építették a ma is álló, kőből épült hajót. Ezt erede8*