A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 8. (1969)

HUSZTI Sándor: A Természetrajzi Füzetek első kötete és Herman Ottó

A TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK ELSŐ KÖTETE ÉS Herman OTTÓ még remélhet. Csak nem ismeri még a fővárosi konvenciókat és szívesen kapaszkodik minden jó szóba. Herman Ottó 1876 januárjában tehát megtorpant egy kicsit. A folyóirat érik az akadémia költségvetési terveiben, de márciusnál előbb nem várhat választ. Akkor is a pénz vagy meglesz vagy sem. Azután, hogy teltek a hónapok, be kellett látnia, hogy már nem remélhet. Gyakorlatlan még a vereségben és Horváth Géza együtt érez vele. „Sajnálom, végtelenül sajnálom, hogy a folyóirat ügyében nekem lett igazam, s hogy megszületnie lehetetlen. Quid tunc? — Én azt mondom: jobbra át! Dolgozzunk ott, ahol lehet, azaz: külföldön" [15]. Az akadémia tehát gyakorlatilag elejtette a folyóirat ügyét. Minden első bemutatkozásánál nem aratott feltétlen győzelmet, sőt valaki ellene is szólt s csak ígérgetés hangzott el későbbi költségvetési tárgyalásokra, Herman Ottó óvatos lett. Jó lenne itt mindjárt az elején megérteni, hogy Herman Ottó feltűnő határozatlansága, a sikertelenséget saját akaratával szépítgető és könnyen átlátható indokai a folyóirat ügyének bizonytalankodásához igazodnak. Herman Ottó nagyon akarta a lapot, mert eszköz lehet a tudományos élet felpezsdítéséhez. Szentül hitte, hogy a folyóirat gondolata és terve egyaránt jó. Nem ismerte viszont be, hogy kizárólag az anyagi bázis ingatagsága rázza szét a megvalósítását. Takargatta valami tudós, úri szemérmességgel, mely a tőkét szégyelli a kapitalizmusban. Kortünet ez. De az is, hogy a közreműködést ígérők és pártolók passzivitása felelős a pangásért vagy bukásért. Akármivel mentegetőzik, az bizonyos, hogy Herman Ottó sohasem tagadta meg a folyóirat gondolatát, csak elrejtette és az alkalmat sürgette. „Ha az indítvány elbukik, úgy őszkor más oldalon kezdem bolygatni u. m. Gyulai ,Szemléjében', melyben a tér fel van ajánlva. A baj gyökerét igen jól látom, de most még nem mehetek neki, mert kevés a föld a talpam alatt" [161. Gyulai Pál [17] adott volna helyet Herman Ottónak a Budapesti Szemlében, ahonnan hadakozhat, de ez kevés. Neki nyitva állott a magyar tudományosság minden orgánuma, valahol mindig szívesen fogadták bármilyen írását. Saját szaklapot akart, mely az ő elképzelése szerint készül. Herman Ottó 1876 áprilisában sógorához Doroszlóra vonult ei dolgozni. Horváth Géza levele oda is eltalál. „Örvendek, hogy a múzeumi hitványságoktól távol folytatja ott a lapos síkon munkálatait. E hó 3-án Pesten voltam s pár órát a múzeumban is töltöttem; de el is mondhatom, hogy bizony nem bántam meg, hogy annak az Augias istállónak hátat fordítottam. Az állapotok mindig csak a régiek, sőt ha lehet még rosszabbak, mint azelőtt. Sajnálom, hogy szíves meghívását el nem fogadhatom és doroszlói kastélyában meg nem látogathatom. De mei nettervem ki van szabva és esküvőm után egyenesen utazom Bécsbe, ahol