A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez

MÓDSZERES SZEMPONTOK A NÉPI GYERMEKJÁTÉKOK RENDSZEREZÉSÉHEZ alapjául a környezettanulmányozás szempontjának bevonásával a művelődés gyakorlásának elméletét tehetjük. Eszerint a játék a 6—12 éves korban a gyermek spontán alkotó és közösségformáló tevékenysége, melyben a primAtív ember kultúrájához fogható, hagyományossá vált kulturális elemek összegeződnek. Ebben a meghatározásban kidomborodik a játék társas lényege. A játszó gyermek nincs egyedül, még akkor sem, ha adott alkalmakkor barát nélkül játszik: játszótársa a játékszer, mely akkor igazi, ha maga készíti el és játszik vele. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja maga a felnőtt is, aki maga készítette eszközével nemcsak bánik, hanem meg is személyesíti. Sok olyan eszköz van, melyet az ember elkeresztel (a tűzkotrót „Petiké"-nek nevezi a szénégető, a boroskancsót „Miská"-nak, az emelőt „Jancsi"-nak stb.). A játék társas lényegére céloz maga a fogalom jel ölés is. A játék, játszani szavak társas élményt jelentenek. A társ, a barát fogalom jelöléseknek megfelelője a magyar nyelvben egy elavult szó: a ját. Ma már ebben az alakban nem használatos, a székely nyelvben is kiveszőben van. Jelentése: barát, drusza. Az irodalomba a finn Kalevala-eposz egyik magyar műfordítója, Vikár Béla mentette át, ebben a verssorban : „édes játom, jóbarátom..." (Előhang) — A továbbképzett alakok: ját-sz-ik, ját-ék, nyelvünk rendszerének megfelelő, képzett szavak (analógiák: fek-sz-ik, al-sz-ik, táj-ék, mell-ék, szárny-ék). A „játszik" eredeti jelentése: társul, barátkozik. Ma helyenként tréfás szóval: „jattyog". A „játék" eredeti jelentése: társulás, barátkozás. A játék társas, közösségformáló jelentőségének hangsúlyozása a magyarban nyelvészetileg is bizonyítható. A játék kategóriái, típusai. A gyermektudomány a játék három csoportját különbözteti meg. E három csoport: testedző, utánzó és társas játékok. (Lásd: Pedagógiai lexikon — Játék). A fenti megkülönböztetés bizonytalan, határai elmosódottak. A három csoport bármelyikébe nehéz beilleszteni pl. a természet jelenségeivel, vagy állatokkal való játékot (hívogatók, csalogatók, riasztók), vagy vannak olyan játékszerek, melyeket sem a testedző, sem az utánzó, sem a társasjátékok közé nem sorolhatunk (pl. a zajtkeltő játékszerek zöme). Az említett csoportok nagyon átnyúlnak egymás területére. A testedző játékok legnagyobbrészt társas játékok, sőt, jórészt utánzók. A pedologiai csoportosításon túl olyan kategóriákat és csoportokat kell keresnünk, melyek rendszerezésében a pedologiai és néprajzi szempontok együttesen érvényesülnek. Ismét kiindulunk a gyermek és környezete vizsgálatából. A természeti környezetbe való beilleszkedés vizsgálata már egy játékkategóriát feltételez (játék a természeti környezettel), mely amellett, hogy önálló kategória, erősen emlékeztet a népi gyűjtögető gazdálkodásra és vadászgatásra. IP