A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KOMÁROMY József: Adatok miskolc XVII-XVIII. századi kereskedelmi viszonyaihoz

386 KOMÁROMY JÓZStF Nem tudjuk, hogy ez a nagy tőkeerejű kereskedés mivel foglalkozott. Ez nem tűnik ki forrásunkból. Kétségtelen, hogy a legnagyobb rész a bor volt. Másrészt lehetséges, hogy a Pataky-féle bolt ezenkívül textiláruval is bőven meg volt rakva, ami az említett üzleti könyvek egyéb adatából adódik. Pataky, mint a meghalt Gerga György egyedüli „principális társa", rendkívül sok textilneműt szolgáltat az özvegynek és gyermekeinek, de ezenkívül szerepel még gyarmatáru is. Talán az 1780-as miskolci kereskedelem legnagyobb üzletével állunk szemben a Pataky—Gerga—Peszkár társaság képében. Érdekes, hogy az ügyletben kizárólag holland-arany és ordinárius (rendes) arany, azonkívül rhénus-forint és krajcár szerepel. A kornak más fizetési eszköze: a majlandi új zecchino és a doppia, a velencei zecchino, a bajor arany, a francia Louis D'or — ebben a kétségtelenül nagy tőkéjű vállalkozásban meg sincs említve, holott az hazánkban, az 1780-as években sok helyen fordult elő a számadásokban. Az ügyletben említett holland-arany értéke nagyjából 4 Rhfrt és 23 krajcárnak felel meg, az ordinárius aranyéval együtt [14]. Érdekesek ennek a szerződésnek az egyes pontjai, amelyek nemcsak a kamatok magasságát, hanem az aktívák és a kereskedő-haszon elszámolását is adott időponttól és az új társak részére kisebb hányadban állapítják meg. Az 1. pont szerint a két régi társ teljes mértékben minden jogát fenntartja a Széchenyi utca 9. alatti bolthelyiségére és emeleti szállására, s holtuk után is csak akkor vehetik át, mint bérletet, ha megfizetik az örökösöknek addigi reparációjuknak az árát. A 2. pont szerint a kereskedés jogát eladni, szabad kezet kap a két idősebb társ, viszont az örököseiknek egyforma arányban kell kiadni a közös tőkéből az új társakkal azonos részt. A 3. pont előírja a két új társnak a hűségeskü letételét, amelyet a Görög Compania tagsága, mint önálló kereskedőknek is előírt. Ez a tény fényt vet a miskolci görögök általános asszimilálódási tendenciájára. Érdekes a 4. pont. A szerződés határvonalat húz 1773. július 20. napjával. Ami veszteség és aktíva eddig a napig fennáll, az a két régi társat illeti. Ami e naptól kezdve jelentkezik 1778 március 1-éig, a két új társ csak egyötöd részben osztozik, míg a négyötöd rész a két régi társat illeti. Az 1778. március 1. utáni veszteségekből a két új társ egyharmad részben, a két régi társ kétharmad részben részesül. az 5. pont a társaknak megtiltja az egyéni haszonra kölcsön vett pénzek felvételét. Amelyik társ ezt merné, az elveszíti az új üzletbe fektetett tőkéjét is. A 6. pont intézkedik a kamatlábról. A társaknak évi 500 Rhfrt kivételét engedi meg saját szükségletükre. Ha ennél többet vennének ki, azt 10 százalék kamat sújtja. Viszont megengedi a két régi társnak, hogy a szükséghez képest a saját résztőkéjéből szabadon költhessen az új ház (Széchenyi u. 3.) építésének befejezésére. A 7. pont előírja, hogy a hitelezők lajstromába csak a társak egyetértésével lehet bejegyezni. Ha pedig saját személyében adósságot szerzett, vagy kezességet vállalt, ezt a kárt a saját személyét illető jövedelemből tartozik megfizetni.