A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KISVÁRDAI László: Adatok a szikszói termelőszövetkezetek fejlődéséről

352 KISVÁRDAI LÁSZLÓ védését és saját paraszti érdekeit védte. A régi agrárproletárok és szegényparasztok egy része a Nemzeti Parasztpártba és a Kommunista Pártba szerveződve harcolt a még meglevő nagybirtok kisajátításáért, a jobb módú gazdák zsarolása ellen. 1948-ban a munkásegység megvalósulása és a munkáshatalom megteremtése után a szegényparasztság követelésére a Kommunista Párt segítségével igénybejvették a katolikus egyház és kántori javadalom 152 kat. hold és dr. Kiss Bertalan 137 kat. hold földjét, amelyeket az első földosztásnál kihagytak. Igénybevétel után a földművesszövetkezet keretében kishaszonbérletű termelési társulást alakítottak. E csoportosulás csak a mezőgazdasági gépek közös használatára korlátozódott. A párt figyelme ekkor a szocializmus építése és ezzel kapcsolatosan a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése felé fordult. Ez a politika a szegényparasztság és az új gazdák soraiban visszhangra talált. Ettől kezdve a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult. Különböző csoportosulások jöttek létre. 1948. július 20-án Szikszó községben a szőlőtermelők között létrejött a hegyközség, a megalakulási jegyzőkönyv szavai szerint: ,,a közös jó előmozdítását célzó szövetkezés, mely egy község szőlő és gyümölcsös tulajdonosainak a haladás és fejlődés irányában való összefogását szorgalmazza azért, hogy a termelés minőségi és mennyiségi emelkedése révén az egyesek boldogulása és jóléte fokozatosan emeltessék" [5]. A megalakult hegyközségnek a továbbiakban jelentősége nem volt, mert a vezetőség megválasztása után csak papíron funkcionált. b) A kishaszonbérletű termelési társulás azonban a magasabb szövetkezés formáját választotta és 1949 nyarán „Vörös Csillag" néven hármas típusú termelőszövetkezetté alakult. Földjei a község határában szétszórtan helyezkedtek el, aminek következtében nem tudták kialakítani a szövetkezeti táblás gazdálkodást. Kéréssel fordultak a Földművelésügyi Minisztériumhoz, hogy a termelőszövetkezet részére részleges tagosítást rendeljen el. A tagosítás 1949 szeptemberében megtörtént és „42 belépő tag 255 kat. hold földön" [6] megkezdte a közös termelést. A termelőszövetkezet elnökévé Tóth István újonnan földhözjuttatott szegényparasztot választották. Nehéz gazdasági körülmények között indult meg a gazdálkodás, vagyonukról leltár nincs, csak a belépett tagok elbeszélése alapján lehet következtetni, hogy annak idején a termelőszövetkezet közös vagyona mindössze: 4 ló, 2 szekér, 3 tehén, 2 borjú és egy használhatatlan vetőgép volt. 1949-ben zárszámadást nem készítettek, így a termelőszövetkezet gazdasági eredményeiről, jövedelmezőségéről, fejlődéséről csak az 1950-es zárszámadásból lehet következtetni. Az 1950-es zárszámadás adatai szerint a „szövetkezet" vagyona 233 000 forint volt, amiből 153 000 forint volt az állami hitel. Egy munkaegységre 16,40 forintot fizettek. Ekkor már 15 db tehén, 9 ló, 8 bika és 6 üsző volt a termelőszövetkezet közös tulajdonában [7]. A termelőszövetkezet tagjai kimondottan az újonnan földhöz juttatott régi.