A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

A III. HADTEST A TOKAJI HÍDFŐBEN ÉS 2. DANDÁR ANABAZISA 313 székétől, hogy elrettentő példákat fog statuálni. Ugyanakkor a 3. dandárparancsnokság megszüntetését is elrendelte. E parancs végrehajtására azonban a a 23. ezred, illetve a 3. dandárparancsnokság politikai megbízottjainak tiltakozása folytán nem került sor. A 23. ezred megmaradt állományát az 1/23. zászlóaljban vonták össze, a 3. dandárt pedig az 1. hadosztályparancsnokság alá rendelték [71. Július 22-én a III. hadtest —feltehetőleg a 23. ezred és az 1/39. zászlóalj viselkedése folytán önbizalmában megingatva, beérte azzal, hogy a csapatokat átcsoportosítva, a hídfőt 92 sebesült árán Szabolcs nyugati, valamint Nagyfalu és Tiszaeszlár keleti szélei által megjelölt vonalon kissé előretolta, az ellenséggel az összeköttetés pedig megszűnt. 23-án ismét elérte az összeköttetést a román csapatokkal, elérve Gáva keleti szegélye — Prénihalom 119 — Csőszhalom 125 — Nagyfalu — Tiszaeszlár vonalát. Tiszaeszlárnál egy új román ezred felvonulását észlelték. Ezen a napon a III. hadtesttől délre önállóan harcoló nemzetközi dandár Tiszafüred, Egyek és Csege birtokában volt, a Szolnoknál támadó I. hadtest pedig Túrkeve, Mezőtúr és Karcag felé közeledett. A hadseregparancsnokság a következő napon már elérkezettnek látta az időt az általános támadásra, habár a csongrádi szakaszon Szentest átmenetileg föl kellett adni. Július 24-én azonban túlerejű román ellentámadás hatására a nemzetközi dandár majdnem teljesen megsemmisült, az I. hadtest pedig visszavonulásra kényszerült, csak a III. hadtest volt képes erélyes ellencsapással válaszolni. A 2. dandárnak Nagyfalutól kb. négy kilométerre délkeletre húzódó állásainál igen heves kézitusa folyt, amelyben a II., 111/39. és 111/21. zászlóalj súlyos vereségeket szenvedett, a parancsnokok nagy része elesett vagy megsebesült, végeredményben azonban a románok vesztesen vonultak vissza a Vaskapuhegy cote 104-től és Gáva keleti szegélyétől. A sikeres visszavágás hatására a románok nem ismételték meg július 25-én a tokaji hídfő elleni támadásukat, viszont a III. hadtest parancsnoksága e nap este parancsot adott ki, hogy a csapatok másnap reggel Nyíregyháza irányában támadjanak [81. 20 órakor azonban Julier hadsereg vezérkari főnök az I. hadtest és a 80. dandár vereségének hatására azt a parancsot küldte a III. hadtestnek, hogy a támadást ne folytassa, hanem vonja vissza csapatait a sötétség beállta után a Tisza bal partjára. Ezen a napon az eddig erősen szorongatott 2. dandár arcvonala előtt csak kisebb csatározások voltak Nagyfalutól délre, aminek nyilvánvalóan az volt az oka, hogy a román legénység az előző napi heves harcok hatására nem szívesen szállt szembe a székelyekkel. (Kóréh szerint a foglyok azt vallották, hogy a román tisztek korbáccsal nógatták legénységüket a támadásra.) Tekintettel a 21. és 39. ezred súlyos veszteségeire, Schwarz Géza őrnagy, a III. hadtest vezérkari főnöke a 24., mögötte pedig a 16. ezredet vetette az arcvonalba, azzal, hogy a hadtesttartalékba Felsőzsolcára rendelt 2. dandár helyett a visszavonulást fedezzék. A III. hadtest összes alakulatai július 26-án délután 16 óráig visszatértek a Tisza nyugati partjára. A románok nagyon tétován viselkedtek, a visszavonulást nem zavarták, tüzérségük is csak a visszavonulás befejezte alkalmával adott le néhány lövést, amellyel azonban semmilyen kárt nem tudott okozni. Érdekes, hogy Schwarz őrnagy, aki az offenzíva megkezdése előtt — tekin-