A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

FOGARASSY László: A III. hadtest a tokaji hídfőben és a 2. dandár anabázisa

A III. HADTEST A TOKAJI HÍDFŐBEN ÉS A 2. DANDÁR ANABÁZISA Ismeretes, hogy a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke Stromfeld Aurél volt ezredes a Clémenceau-féle ultimátum elfogadása miatt otthagyta állását. Utóda Julier Ferenc volt ezredes lett, akit tevékenysége miatt mind a kommunista, mind a szociáldemokrata, mind pedig a nacionalista és apolitikus szerzők éles bírálatban részesítettek. Az ő vezetése alatt zajlott le az 1919 júliusi hadjárat. Ennek kapcsán ismertetnünk kell ennek a Görgeyre és Dumouriezre emlékeztető hadvezér rövid életrajzát is. Julier Ferenc 1878. október 10-én született Nagyváradon, Julier Vilmos vendéglős gyermeke gyanánt. (Julieréknek a Fő utcán volt a vendéglőjük.) Apja katholikus vallású, tehát a névadó ős feltehetően vallon származású és legkésőbb II. József király tórában települhetett le Magyarországon. Anyja magyar vezetéknevű és református vallású nő volt. Julier Ferenc katonai pályára menvén 1905-ben már vezérkari tiszt. Élettársa Barna Júlia, szintén vendéglősnek a gyermeke, akit csak a Károlyi-kormány idején, a kauciókötelezettség megszüntetése után tudott szabályosan feleségül venni. 1914-ben a Pflanzer—Baltin-féle hadseregben teljesít vezérkari szolgálatot, 1915-ben a 11. honvéd lovashadosztály vezérkari főnöke, 1916-ban a honvédelmi minisztériumban, 1917-től a monarchia felbomlásáig a fegyveres erők pótlásügyi főnökségében dolgozik. Ezután Budapesten a magyar hadügyminisztériumban a központi szállításvezetőség főnöke, május 5-én pedig a III. vörös hadtest vezérkari főnöke gyanánt indul a frontra. A hadsereg vezérkari főnöki beosztást 1919. július 4-én vette át [11. Julier katonai szakértők véleménye szerint a románok ellen olyan haditervet dolgozott ki, amely csak békés megszállás esetére volt alkalmas. Julier viszont emlékirataiban ezzel a — Stromfeld és Kerekes által hangoztatott állásponttal vitába szállt, 1919. július 5-én kiadott haditervét évek múltán is jónak tartja és a tiszai hadjárat eseményeiért a felelősséget a csapatokra hárítja. Ugyanakkor azt hangoztatja, hogy az akkori hadsereggel csak támadni lehetett, védekező harcokra nem volt alkalmas, igen kényes volt ellátására és az elszenvedett veszteségekre. Az viszont tény, hogy a magyar hadvezetőség helyesen számított egy koncentrikus antánttámadásra és ennek a megelőzését a magyar tanácskormány is szükségesnek tartotta. A július 5-i intézkedés értelmében a III. hadtest Tokajnál vonult fel az 1. és 5. hadosztállyal, valamint a 2. és 3. önálló dandárral. Az eredeti tervet azonban Julier módosította, mivel a dunántúli 8. hadosztály gyalogsága semmi