A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

302 PÁRKÁNY LÁSZLÓ ben munkáslevelekkel. A Tanácsköztársaság alatt olyan széles körű levelező hálózata volt a lapnak, hogy kénytelen volt felhívásban értesíteni a szakszervezeteket és munkáslevelezőket: anyagtorlódás miatt néhány napig szünetelteti a szakszervezeti híreket és munkáslevelek közlését. Mint már említettük, a Miskolci Hírlap kitűnő szervező volt. Az április 9-re kiírt választásokat a lap minden tudásával támogatta. Cikkeket jelentetett meg régi választásokról, az öreg Avas oldalán elhangzott kortesbeszédekről, hordószónoklatokról, no meg a szokásos hejehujakról. Ironikusan jegyzi meg néhány sorban, hogy Haller gróf egykori kortes zászlaját befestették vörösre. Ez a tény egy kicsit a múlt és jelen szavazásainak összemérhetetlen különbözőségeit szimbolizálja. A proletárok első szabad választásával kapcsolatban ekképp nyilatkozik a lap: „ELVTÁRSAM Ki ünneplőben indulsz el.. . szavazni fogsz! És ez milyen óriási.. ." Valóban nagy élmény volt ez a választás. A lapok fürge krónikásai feljegyezték, hogy már korán reggel „megszállták" szavazókörzeteiket a választók és versenyeztek: ki dobja be elsőnek szavazó céduláját az urnába. E versengésben a nők jártak élen, akik ez alkalommal járultak először az urnához. A másik említésre méltó példás szervezőmunkát április 22-én hajtotta végre a lap, amikor a Tetemváron tartandó népgyűlésre toborozta a város proletariátusát, hogy meghallgassa Garbai Sándornak, a kormányzótanács elnökének beszédét. Roppant figyelmet keltő a Reggeli Hírlapnak az a nemes törekvése, miszerint mindent elkövet, hogy Miskolc munkásegyetemet hívjon életre. A Reggeli Hírlap város-politikai „súgásai" igen intenzívek voltak: azokból mai lapjaink is nagyon sokat tanulhatnának. Vízművek korszerűsítése, kórházépítés, lakáselosztási program, városrendezési terv — mind-mind helyet kapott a lap hasábjain. Consummatum est! — így szól a május 2-án készült „átadási" jegyzőkönyv befejező mondata. Szomorúság és tehetetlenség szülte irónia munkál e sorokban. Kifejezésre jut benne az öthetes proletárdiktatúra megsemmisítése felett érzett fájdalom is. Már mondottuk: a „Virradat" munkatársai ujjongva fogadták a csehek közeledtét, a Miskolci Napló objektív hangú tudósítást közölt a város átadásáról, a Reggeli Hírlap egy-két elrejtett sorában a sajnálkozás érzését véljük felfedezni. Itt felmerül a kérdés: a baloldali Reggeli Hírlap — a maga szerény eszközeivel — miért nem igyekezett megakadályozni a csehek bevonulását? A válasz egyszerű; nagyarányú szervezőmunkájának programjából kimaradt egy nagyon fontos pont, a Vörös Hadsereg megszervezésének sürgetése. Köztudomású, hogy a város átadásába a diósgyőr-vasgyári munkásság nem egyezett bele. A direktórium kommunista csoportja szintén ellenezte a város átadását. Dr. Mauks Sándor szociáldemokrata hadügyi népbiztos több szociáldemokrata városi tisztviselő biztatására dr. Szentpály István, dr. Hodobay Sándor és dr. Dévényi Miklós a helyi lapok tudósítóinak kíséretében megindultak Sajószentpéter felé, hogy az átadás feltételeit megbeszéljék a cseh katonai parancsnoksággal.