A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

PÁRKÁNY László: A miskolci sajtó a Tanácsköztársaság idején

300 PÁRKÁNY LÁSZLÓ tette munkatársait. Hírlapíróinak nem kellett a szibériai fogolytáborban a halálra készülődniök, mint a kortárs Gyóni Gézának, aki helyett ügyvédeket mentettek fel a „Bácskai Hírlapnál". A tisztességes honorárium megmentette őket attól a kényszerű lépéstől, hogy 30 koronás segélyekért folyamodványokat szerkesszenek, amint ezt Ady Endre tette debreceni újságíró korában. Ilyen történelmi és gazdasági előzmények után lépett küzdőtérre a Reggeli Hírlap. A korszak, amelyben megkezdte pályafutását, meglehetősen érdekes volt és kedvezett egy modern kereteken felépülő lapnak. Fazekas Sámuel azon túlmenően, hogy kitűnő üzletember volt, értett a politikához is. Budapesti újságíróskodása alatt észrevette azt, hogy milyen mérhetetlen politikai erőt képvisel az egyre izmosodó munkásosztály. Ezért, amikor átvette a Reggeli Hírlap szerkesztését, minden erejével arra törekedett, hogy a munkásság, de különösen a szociáldemokrata párt mozgalmait elősegítse. Ma is élő kortársai úgy emlékeznek vissza rá, mint egy szenvedélyes, vitatkozó, gondolkodó emberre, aki, ha valaki belépett a szerkesztőség küszöbén, azonnal székbe ültette, s vitát kezdeményezett vele. A lap főszerkesztője, dr. Dévényi Miklós az ügyvédi talárt cserélte fel a szerkesztőségi székkel. Miskolc ügyvédi társadalmában Dévényi volt mondhatnánk az egyetlen igazi demokratikusan gondolkodó jogász-újságíró. Talán ennek köszönhető, hogy a Tanácsköztársaság első napjaiban a miskolci direktórium tagjai között foglalt helyet, mint közigazgatási népbiztos. Munkatársai közül elsőnek kell megemlíteni Sassy Csabát, aki évtizedeken át a magyar vidék legjobb tollú újságírója volt. 1919. március 21-ig haladó eszméket képviselt, a munkásság körében is népszerűségnek örvendett. Állandó újságírói tevékenysége mellett időt szakított magának hetilapok, folyóiratok szerkesztésére is. Több verseskötete látott napvilágot. „Bécs várában sír a német jaj!..." című dalszövege nevét az egész országban ismertté tette. Országosan megszerzett hírnevét továbbra is magyar nótáival öregbítette. Irredenta dalai politikai körökben is nagy sikert arattak, ö maga a jókedély és a humor kiapadhatatlan forrása; köteteket tennének ki tréfás felköszöntői és alkalmi versei. Nemrégen halt meg Pécsett — nagyon öregen és betegen — a pécsi szegényházban. Talán az elsők között kellett volna említenem Andor Leó éjjeli szerkesztő nevét, aki nemcsak haladó zsurnaliszta volt, hanem harcos, elméletileg megedzett kommunista is. A felsorolt legjobb nevek fémjelezték 1919 tavaszán a Reggeli Hírlap politikai harcainak várható győzelmét. Amikor az „A Reggel" megkezdi munkásellenes támadásait, a Reggeli Hírlap készségesen bocsátja a szociáldemokrata vezetők rendelkezésére a lap hasábjait. Természetesen ebben a küzdelemben részt vettek a lap hírlapírói is. Nem kismértékben köszönhető nekik — a dolgozatban már említett február 12-i — demonstráló nagygyűlés előkészítése. Á lap még a Tanácsköztársaság megalakulása előtt helyet biztosított olyan kommunista tanítók írásainak mint Krausz György, a későbbi kultúrnépbiztos. A Tanácsköztársaság kikiáltásának első napjaiban laptársaival ellentétben nyugodt, komoly hangon üdvözli a proletárhatalmat.