A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KEMENCZEI Tibor: Őskori bronztárgyak a miskolci múzeumban

28 KEMENCZEI TIBOR előkerült tokos balta (II. t. 1), amelynek Észak-Magyarországon egész pontos megfelelőjét az abaújszántói leletből ismerjük. A pilinyi kultúra fémművességnek jellegzetes termékei a sarkított szárnyas balták (II. t. 3, 8, III. t. 3), a díszített felületű üreges karperecek (3—4. kép V. t. 2, XI. t. 7), a nagy tölcsér alakú csüngők (IV. t. 3), és a miniatűr bronztárgyak (VII. t. 7). Lelőhelyeiknek zöme a Felvidék területére esik, így gyártási központjuk is kétségtelenül ott volt. A későbronzkornak a Reinecke BD periódusának megfelelő időszakában jutottak a Felvidékre a nyugati típusú markolatnyújtványos sarlók (II. t. 5, IV. t. 2, V. t. 3), ívelt oldalú lándzsák (III. t. 4, 5, X. t. 4, XI. t. 3), tokos vésők (III. t. 2), szárnyas balták (IV. t. 5), Sprockhoff 11/a típusú kardok (5. kép). A pilinyi kultúra életének második felében és az azt közvetlenül követő korban (Reinecke BD—HA) egyaránt használták ezeket a bronztárgyakat a Felvidék területén. Ugyanerre a korszakra keltezhetőek a Kárpátmedence keleti felében leggyakoribb bordázott tokú lándzsahegyek (V. t. 4) is. A babérlevél alakú lándzsahegyek a középső bronzkortól kezdve a koravaskor első feléig használtak voltak (III. t. 6,7, XI. t. 1). A felső-tiszavidéki és erdélyi bronzművességi kör területén, valamint a Felvidéken egyaránt gyakoriak a későbronzkor második felében és a korai vaskor kezdeti szakaszában (Reinecke BD—HA) a félkör vagy kör alakú átmetszetű, vonalkázással díszített karperecek. Egyaránt találunk köztük függőleges és ferde vonalcsoportokkal (VI. t. 2, VII. t. 1—2), valamint sűrű függőleges vonalkázással díszített (VI. t. 4—6) és díszítetlen (VII. t. 4) karpereceket. Leggyakoribbak a Reinecke BD korú leletekben, de néhány esetben még Hallstatt A2 periódusra keltezhető raktárleletekben is előfordulnak. Olyan bronzlemezből készült kúp alakú csüngők, mint amilyenek a bodrogközi leletben vannak (X. t. 1—2, 5—8) Észak-Magyarországon csak a rimaszombati és felsődobszai leletekben találhatók. Valószínűleg a halomsiros kultúra területéről kerülhettek oda, mivel annak mind korai, mind késői szakaszába tartozó lelőhelyeiről ismerjük. Előfordulnak hasonló csüngők még koravaskori és szkíta leletek közt is. A pilinyi kultúrához tartozhat a bizonytalan lelőhelyű és összetételű tiszakeszi karpereclelet. A díszítetlen karperecek és karikák mellett vonalkázott (IX. t. 5—6, 14) és sodrott (IX. t. 7, 9) huzalból készült darabokat is találunk benne. Ugyancsak a pilinyi kultúra leletei között találjuk meg a vastag huzalból készült, vonalkázott hátú spirálgyűrű (XI. t. 9) párhuzamait is (Pacin, Abaúj szántó). A Hallstatt A korszak elején a Felvidék területén nagyszámú bronz kincslelet — rimaszombati típusú raktárlelet — került a föld alá. Elrejtésük oka a pilinyi kultúra népét a lausitzi és Gáva kultúra részéről ért támadás lehetett. Ezzel vége szakadt a pilinyi kultúra virágzó bronzművessége, s a rimaszombati típusú bronztárgyak helyett új formák kerültek használatba. A Felsődobszán előkerült kardhoz (6. kép) hasonlót a hajdúböszörményi raktárleletben találunk. Ez alapján a Hallstatt B korszakra keltezhető [19]. Hasonlóan a későbronzkorhoz, a korai vaskorban is az észak-magyaror-