A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

280 KILIÁN ISTVÁN volt Gyulai Pállal, Szász Károllyal és Szinyei Józseffel, akinek akkor készülő munkájához adatokat is ad. Ilyenformán nemcsak történeti, hanem irodalomtörténeti munkát. is vég­zett, s ő volt a megye első irodalomtörténésze. Szinnyeivel való kap­csolata azonban minden bizonnyal mélyebb lehetett. Egy alkalommal említi, hogy Szinnyei az ő szőlőjébe is kilátogatott. Irodalomtörténeti munkájához az adott alapot, hogy naplójában kezdettől írja ismeretségi, rokonsági körébe tartozók nekrológját. így az évek hosszú során át egy olyan gyűjtemény birto­kába jutott, amit Szinnyei hatalmas munkájában nagyszerűen felhasználhatott. Erdélyi Jánossal való fiatalkori kapcsolatára már fentebb utaltam. Nem hanyagolható el a város történetére nagy hatással levőkkel való kapcsolata sem. Ezek közül talán legkiemelkedőbb és legmélyebb hatású Palóczyval való imeretsége. Országgyűlési üléseken egy időben Palóczynak volt a jegyzője. Leveleit később ki is adja [49]. Temetéséről pedig igen nagy részletességgel ír. Fiatalkori ismeretség fűzi Szemere Bertalanhoz. Ez azonban a napló tanúsága szerint nem lehet olyan mély, mint talán Miklós öccséé. Kirándulásai során már idéztem azokat a sorait, amelyeket a Ferenczy Istvánnál tett látogatásáról ír. De Munkácsy Mihály szüleit is ismerte. Erről így emlékezik: .,Ugyancsak ielen hóban érkezett-meg Budapestre Munkácsy Mihálynak világhírű képe, mely Krisztust ábrázolja Pilátus előtt. — Munkácsy és neje hazánk fővárosában olly ovatioval fogadtatott, melly bár­melyik mívelt nemzetnek díszére válnék. Munkácsy dicsőségének sugaraiból Miskolczra is lövel néhány fény, amennyiben Munkácsy édes atyja az 1852-ben elhalt Lieb Mihály, mint sóhivatali — később gyűjtő pénztári pénztárnok Mis­kólczon lakván, Munkácsy Miskolcon tőlté gyermekéveit. Munkácsy édes atyjá­val Lieb Mihállyal én is jó ismeretségben állottam, mint ügyvéd összeköttetésben lévén az asztalnál, az egyik bizonyosan az volt, ki később, mint képíró olly neve­zetességre jutott" [50]. Szűcs Sámuel a város zenei életének is első krónikása. Jegyzetei között a vá­ros zeneéletéről már 1841-ben is találunk adatokat. Aprólékos és bő anyagot találhatunk az első miskolci országos kórusfesztiválról is [51]. A nagy, országos megmozdulásokon túl a kisebb, helyi rendezvényeknek is részvevője. Legutolsó, a város zenei életére vonatkozó bejegyzése 1889. június 29-ről való, amikor a „vasúti dalkör" hangversenyén vett részt. Ugyanitt jelen voltak Szász Károly, Gyulai Pál, Lévay József is [52]. Szinte lehetetlen felsorolni mind külön-külön azokat az adatokat, ame­lyek várostörténeti szempontból vagy a tudományok valamelyik speciális kér­dése tekintetében érdekesek. Mindvégig élvezettel olvasható, olvasmányos és érdekes naplója a felsoroltakon, összegyűjtötteken vagy az éppen idézetteken túl még sok érdekes és értékes publikálatlan anyagot tartalmaz. A napló olyan történeti korról beszél, amely a nemzet, a város és megye, sőt — véle­ményem szerint — Európa egésze tekintetében az egyik legváltozatosabb kor. Szemtanúja a már akkor megkezdődő kivándorlási láznak, s erről saját

Next

/
Thumbnails
Contents