A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

KILIÁN István: Szűcs Sámuel naplója (II.)

276 KILIÁN ISTVÁN parádi üdülésről. Jegyzeteiben itt-ott elő-előbukkan egy-egy értékes helytörténeti adat. 1872-ben, tehát 28 esztendővel később jár újból a gyertyánvölgyi üveghutában. Családjával egy hámori nyaralás idején tesz kisebb bükki sétát. Közben Hollóson, a mai Hollóstetőn megállnak egy szerény vadászlakban pihenni [34]. Lehetetlen volna Szűcs Sámuel valamennyi útjáról itt említést tenni. Nagyobb útjai közül is csak egyet-egyet ragadtam ki. A szemelvényekkel azt szerettem volna bizonyítani, hogy útirajzai, történeti, néprajzi, tudománytörténeti, képzőművészeti adatai értékesek, de érdekesek is. így egy-egy útjának élményanyaga naplójában az olvasó figyelmét ébren tartja. Szerkesztési módja, a látottak leírása, ügyes, csak néhol akadozó stílusa élvezetessé teszi útirajzait. Pesti, budai látogatásairól szóló jegyzetei pedig a múzeumok fejlődésének hű tükrei. A napló alapján szinte évről évre figyelemmel lehet kísérni az akkor még kezdeti állapotban levő múzeumi munkát, a főváros építését. Szűcs Sámuel az első miskolci színháztörténész, színikritikus. Szűcs Sámuel egyik legkedvesebb időtöltése a színielőadások megtekintése volt. Naplójegyzetei arról vallanak, hogy nemcsak Miskolcon, hanem pesti vagy bécsi útjai alkalmával is — ha csak tehette — megtekintette a színészek előadásait. Naplóírásának első évétől kezdve hűségesen jegyzi azokat a darabokat, amelyeket megtekintett. Többször vázolja a darab témáját, véleményt formál a szereplők játékáról, s néha még azt sem felejti el lejegyezni, hogy milyen összeget adott a jegyért. Nemcsak jó, hanem rossz véleményét is olvashatjuk egy-egy darab előadásáról naplójában. Jó véleményének is megvolt az alapja, hiszen itt Miskolcon az ország legnagyobb színészeinek a játékában gyönyörködhetett. Így Jókainé, Egressi Gábor, Lendvai Márton játékát élvezhette több alkalommal. Szűcs szinte Miskolc színi életének krónikásává is válik. Élete utolsó éveiben az októberi színházi idény kezdete alkalmával név szerint felsorolja a színtársulat tagjait, a segédszemélyzet tagjait pedig szám szerint. Adatait azonban nemcsak naplója számára őrzi. A helyi sajtóban több alkalommal jelentet meg a miskolci színészet kérdéseiről kisebb-nagyobb cikket vagy tanulmányt. Tanulmányainak jegyzékében összesen öt alkalommal szerepel a színészet történetével kapcsolatos anyag [35]. Publikálja a városi színészet történetét a XVIII. század végétől egészen 1882ig. Ezután 1888-ig újabb és újabb adatokkal egészíti ki a miskolci színészet történetét. Kritikai megjegyzéseit megtartja naplója számára. Publikált adatai mellett értékesek a közzé nem tett adatok is. Első színházi adatai csak megjegyzésszerűek: 11-én Színházból a' garbonczás deák v. j. előadásáról tűzi harangok' kongásai futtattak haza." (1835. ápr. 11.) [36]. 1845-ben már bővebben ír: „Estve a' Színházban Hunyadi János özvegyét Schódelné művészileg adá. Hunyadi Lászlót Pecz, Mátyást Lászlóné személyesítek." (1845. szept. 27. A darabot Pesten látta) [37].