A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

DOBROSSY István: A fonás technikája a Hernád völgyében

226 DOBROSSY ISTVÁN a kelepvülának nevezett fonórészen át az orsóra (14., 15. és 16. kép). A továbbiakban a művelet hozzásodrással kezdődik. Motolláláskor karnyi hosszú fonalat mindig hagynak az orsón (17. kép). A fonal a fodorlevélnek, nevezett lyukakon folyik az orsóra. A kettő közti távolságot az orsón gangnak nevezik. „Mikor egy gang megvolt — beszéli el Estók Jánosné — mindég odébb kellett tenni, hogy le ne ömöljön. Egy gang egy cm-nél soha sem lehetett magasabb. (A gangok fokozott telítését ld. a 18. képen). Mindig a karikás, a villához közelebb eső részen kezdték el a fonást. Egy orsóra 9—10 gang fért. Egy gang megfonása egy-két percnél nem tartott tovább. Csepűből kevesebb idő kellett, mert az vastagabb." A fonalat nem szájjal nyálazzák, de erre nem is lenne idő. Minthogy a fonalat mindkét kezével igazgatja a fonó, elméletileg adva van a lehetősége a legjobb minőség előállításának. A rokka egyenletes hajtása és a hozzá viszonyított szálhúzás sebességének összhangja a fő meghatározó tényező. Az orsó telítése időben gyorsabb, mint a kézi guzsalynál, a felcsavarás az orsó gyors pörgése következtében szintén gyorsabb. A fonáshibák döntő többsége viszont ebből következik és egyenetlen fonalvastagságot eredményez. A sávokra való áttérés szintén hibák okozója lehet. Ha kicsit is laza a felcsavarás, a fonal egymás alá vagy mellé csúszhat, és máris összegabalyodik. A talpas és kerekes guzsaly orsójára feltekert fonal mennyiségét összehasonlítva, azt méterben is kifejezve, jelentős eltérés mutatkozik. Ez azon túl, hogy a rokka orsója nagyobb, a telítés fokából is következik. A rokkáét teljes felületen, a talpas guzsaly orsóját legfeljebb háromnegyed részéig telítik, az közepe felé hízik, felvéve valamilyen alakot. Általánosan császárkörte elnevezés ismert, de mondanak répa, tölcsér, sörös üveget is. Az orsóra feltekert fonal mennyisége nemcsak falvanként, hanem falun belül is nagyon változó. A különbség élesen kirajzolódik, ha a kerekes és talpas guzsaly orsójának fonalmennyiségét megnézzük: Halmaj a kerekes orsóján a talpas orsóján szálból 7 pászma 5 pászma csepűből 5 pászma 2,5—3 pászma Fügöd: I. szálból 5 pászma 1,5 pászma csepűből z pászma 1 pászma II. szálból 10 pászma 2—3 pászma csepűből 3—4 pászma 1 pászma A fenti adatokból kitűnő ellentét a fonóeszközök különbségéből, az orsó nagyságának változékonyságából, főképpen pedig a mértékrendszerekben mutatkozó eltérésekből adódik. A kerekes guzsalynál inkább érthető az eltérés, hiszen például a fekvő helyzetű kutyaguzsaly és az álló gólya között a kerék nagyságának, illetve különbségének megfelelő arányosa az orsó. A talpasnál