A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODÓ Sándor: Céhbehívótáblák a miskolci Herman Ottó Múzeumban

CÉHBEHlVÓTABLÁK A MISKOLCI Herman OTTÓ MÚZEUMBAN Borsod-Abaúj-Zemplén megye egykor gazdag céhéletének a vonatkozó szakirodalomban nagyon kevés nyoma van. A céhélet szokásainak néhány folklorisztikus leírásán kívül alig jelent meg munka, amely a céhek hétköznapjaival foglalkozna. A miskolci céhek összefoglaló körképét Szendrey János vázolta fel [1], néhány kutató pedig egy-egy céh történetének alaposabb kidolgozását tűzte ki céljául [2]. A megye céheivel ugyancsak kevés dolgozat foglalkozik érintőlegesen [3], holott számos egykori Borsod, Abaúj, Zemplén és Gömör megyebeli városban és faluban tömörültek céhekbe az iparos mesteremberek [4]. A céhek szervezetét, mindennapi munkáját bemutató írások kevésszer szólnak részletesen a céhek életében pedig komoly, a testület tekintélyét és hatalmát kifejező szimbolikus tárgyak szerepéről. A céhláda, a láda kulcsa, a pecsét, a zászló és a céhtábla közül ehelyütt az utolsót emelem ki, s mutatom be a Herman Ottó Múzeumban őrzött anyag alapján az északkelet magyarországi céhek életében betöltött jelentőségét. A céhtáblák eredete a középkorba nyúlik vissza. Nagybákay Péter alapos elemzése szerint egy tőről fakadtak a királyi gyűrűkkel, pecsétekkel, királybírói idézőpecsétekkel, a törvénybehívó ércbilloggal, sőt a hadi mozgósításkor körülhordozott „véres kard"-dal is. Mindezek jelvény-funkciót töltöttek be. Mindig az igazolás tárgyi bizonyítékai [5]. A céhtábla esetében vivője igazolta vele magát, hogy a céh dolgában, az elöljáró nevében működik. A behívótábla elindítója a céhmester, vagy a főcéhmester, aki a tábla útján hívta gyűlésbe a céh tagjait. A negyedévenkénti gyűlések mellett rendkívüli esetekben, új mester avatása, temetés, körmenet előtt járt a tábla [61. Megfelelő indokkal mesterek is összehívhattak gyűlést. A miskolci szűcsök 1637-ből származó céhszabályzatának XXIV. statútuma szerint „hogy ha valaki a Nemes Czéh tábláját kívánja el botsájtani a' Nemes Czéh tagjainak egyben gyűlése végett; tartozik letenni két R: forintot" [7]. De járt a behívótábla a mesterremekét készítő legény kérésére is. A miskolci bodnár céh 1736-ból keltezett szabályai között a 7. artikulus azt mondja ki, hogy a legény a remek elkészítéséhez kezdvén köteles a céhet összehívatni- — „a Tábla járásáért egy Rhénes forintot le tévén" —, hogy megfelelő fát szedett-e össze a remekeléshez. Munkáját befejezve újabb egy forintért járt körül a tábla, amely a remek minőségének eldöntésére hívta egybe a mestereket [8]. A hírvivő személye, a tábla hordozója az ország különböző helységeiben