A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

BODGÁL Ferenc: A kovácsmesterség kutatása

162 BODGAL FERENC ' 3. kép. Kolompár cigányok. Jankó J. Vasárnapi Újság 1862. július 6. rajza. tudást, eszközanyagot egymástól öröklik, tanult iparost ritkán találni közöttük. Készítményeiket parasztgazdaságokban, múzeumokban fellelhetjük [25]. Változó az önálló kovácsok fogalma és helyzete. A városokban dolgozó, a közösséggel szerződési viszonyban nem levő mesternek nemcsak a feudalizmus, hanem a kapitalizmus korában is — akárcsak a mesterség többi társadalmi típusa — megtalálható. Lényegében a többi mesterek fő törekvése is az önállóságra irányul, s nem egyszer a községi, vagy uradalmi kovácsoknak ez sikerűi. is. ök saját műhellyel, lakással, szerszámmal rendelkeznek, nincsenek a közösségnek úgy kiszolgáltatva, mint a többiek. Szociális szintjük magasabb, mesterségbeli ismereteik gazdagabbak, mint az előbbi típusoké, s nem egy közülük mint cséplőgéptulajdonos, vállalkozó lesz. Az 1860-as években létrejön a kovácsoknak egy új típusa, a gépészkovácsok. Elődeik, a század eleje óta újítgató, rendszerint uradalmi manufaktúrákban, vagy kisebb gyárakban dolgozó kovácsok, vagy idegen bevándoroltakból vannak. Különösen a gőzgépek fokozottabb elterjedése óta van szükség ezekhez