A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)
LAJOS Árpád: Módszeres szempontok a népi gyermekjátékok rendszerezéséhez
154 LAJOS ÁRPAD Sétáló, menetelő táncjátékok. Legegyszerűbb a közönségesen ismert: „Sétálunk, sétálunk ...", vagy „Dombon törik a diót..." kezdetűek, ringó járással és leguggolással. Leglátványosabbak voltak azok, melyekkel böjti időszakban végig szokták sétálni a falut, vagy libasorban kézfogással és átbujkálással („Kis kacsa fürdik .. .", vagy menetelő típusa, „Öc-vóc ... ; ', „Öcvőc"-típusok), vagy páros sorokban átbúj kálással, vagy anélkül („Három szál vesszőre tapostam...", „Nem megyünk mi messzire, csak a falu végire...", „Le az utcán, le-le-le" stb.). Dalos séta, kígyózó menettel. Legtipikusabb három álló vagy egymástól egyenlő távolságban guggoló játszótárs körüli séta kígyózó, ellenvonulásos menetben („Hej tulipán, tulipán ...", „Haja-haja, jóllakom-ország..." stb. — szövegkezdéssel). Hidas játékok. Ebben a csoportban két arc-sor áll egymással szemben: a híd és az átmenők. A híd tagjai, hidasok egymás mellett állva, kölcsönösen összefogott kezüket magasra emelik. Az átmenők vagy csak egyszerű, sülyiyesztett kézfogással állnak, vagy kezet sem fognak. — A hidasok kérdezik dalban az átmenőket, mit akarnak? A válasz: — átmenni. A hidasok tiltakoznak, de az átmenők előtt nincs akadály. Legszebb mozgástípus az, amelyben az átmenők a híd felemelt kezei alatt átkígyózó mozgással bujkálnak át, majd visszatérnek, s a két arc-sor szerepet cserél. Legszokásosabb két kezdő szövegtípus: „Itthon van-e, hidas mester?" és „Mért küldött az úrasszony, haja gyöngyöm, haja ...". Fogyasztó-gyarapító nótás játék, átbúvással. Egy sorban, egymás mögött álló lányok kézenfogva menetelnek velük szemben álló két kislány felé, akik összefogott kezüket magasra emelik, majd kézleengedéssel leválasztják az elsőt és magukhoz állítják. Most már az is felemeli kezét. Ez a kapualakítás egyre gyarapszik, mivel a többiek sorra átbujkálnak dalolás közben. Ahogy a kapuk nőnek, az átbújkálás egyre festőibb, de az átbúvó tagok száma fogy. (Két főtípus: „Bújj-bújj zöldág ... és „Lengyel László ..."). Fogyasztó-gyarapító dalos játékok körben. A kört körüljáró tag leányt kér a kör közepén álló tagtól, vagy egyszerűen ő maga ujjrámutatással választ. A kiszemelt körtag hozzálép, kezetfog vele és utána lépdegél. Ismétléskor csatlakozik rendre a többi, vagy kézfogással, vagy szoknyakihúzással. A körbejárók száma gyarapszik, a kör fogy, végül elfogy, ekkor a felgyarapodottak csigavonalban összecsavarodnak. Ebbe az alcsoportba tartoznak a várkörjárás („Járom az úr váralját...", „Járom, járom a váralját..."). „Erzsébet asszony ...", „Fehérvári kapitány üzenetet küldött", „Méz-méz-méz, termett méz..." — a várkör járásban királyúrfitól, a többiekben az anyától kérik el lányait. A leánykérőknek egy zártabb körben lejátszódó típusa: „Biborkáné", („Iborkáné", „Danikáné", „Itt ül egy kis kosárba..."— típusok). Itt a leválasztandó lányok egymáshoz szorosan közel a középen álló leánykiadó kötényébe kapaszkodnak, azt
