A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

TAKÁCS Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei

BORSODI REFORMÁTUS TEMPLOMOK RÉGI SZŐNYEGEI 137 JEGYZETEK [1] Tanulmányomhoz a következő egyházlátogatási jegyzőkönyveket használtam: a) „Protokollum, mellyben a Borsodi V. Tractus vísitatioja az 1665-dik esztendőtől fogva bé foglaltatik". Vasa coena; Sákramentumokhoz való eszközök, edények; Instrumenta sacramentaria; Utensilia sacra — címszók alatt az egyes egyházközségeknél az 1665—1727 közötti időből, b) „Protokollum, mellyben külömb-külömb féle dolgok, nevezetesen Visitatiok vannak feljegyezve ..." az 1735—1736 közötti évekből, c) „Protocollum, mellyben a Borsodi V. Tractusban levő Ns. Ekklésiáknak visitatioja az 1753-dik esztendőtől fogva az 1764-dikig béfoglaltatik". d) „Conscriptio V T. Zempléniensis, 1782". e) „Superintendentialis visitatio jegyzőkönyve, 1799". f) „Adalékok a tornai egyházmegye történetéhez az 1801. évből. Torna. Egyházlátogatási jegyzőkönyv. 1801." g) „Az Alsó Zempléni Helvetica Confessiót követő Egyházi Megyében található szent gyülekezetek ingó és ingatlan vagyonainak jegyző könyve, 1806". Mind a hat jegyzőkönyv a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltárában Sárospatakon. — Az egyes községek neve mellett levő, zárójelbe tett évszám az összeírás idejét jelzi. [2] Martonfalván az 1668-as leltár szerint a templom felszerelése egyetlen szőnyeg volt. [3] Megjegyzem, hogy ezt a számot nem lehet teljesnek venni, mert az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből több gyülekezet adata hiányzik. f4] Nagy Iván: Áruczikkek szabályzata 1627 és 1706 évekből. Magyar Történelmi Tár. XVIII. köt. Pest, 1871. 216. lap. [5] A „kalamajkáról" A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, III. köt. Bp. 1960. — ezt írja: „bizonyos fajta gyapjúkelme, ül. ebből készült ruha". [6] Ledács Kiss Aladár—Szűtsné Brenner Klára: Ismerjük meg a keleti szőnyegeket. Bp. 1963. 129. lap. [7] Szabó T. Attila: A festékes és társai. Ethnographia. 1956. 1—2. sz. 104. lap. [8] Szabó T. Attila: i. m. 106. lap. [9] Nagy Iván: i. m. 216. lap. [10] Radvanszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Bp. 1879. III. köt. 427. lap. (Adatgyűjtemény 2. kötete). Különkiadás egy kötetben. Bp. 1896. 177. lap. [11] Radvanszky Béla: i. m. 177. lap. [12] Nagy Iván: i. m. 108. lap. [13] A sárospataki Református Múzeum gazdag úrasztali terítő gyűjteményében a mádi brokáton kívül még három brokátterítő található. Az egyik Hernádszurdokról, a másik Lakról, a harmadik Tiszadorogmáról került a múzeumba. Az utóbbi, amit szószéktakarónak használtak, az Iparművészeti Múzeum szakértőinek megállapítása szerint XVIII. századbeli török brokát. A két előbbi hasonló korú, de rokokó díszítményű. [14] Szabó T. Attila idézett művében (103. lap) szintén említ „két gyékény formára szőtt viseltes Lengyel szőnyeg"-et, melyek a virágosbereki (Szolnok-Doboka m.) ref. egyház tulajdonában voltak. Ez az adat is alátámasztja azon véleményemet, hogy a perkupái lengyel szőnyeg kilim technikával készült darab volt. [15] Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae... Altorjai Apor Péter munkái. Közli: Kazinczy Gábor. Pest, 1863. 401—402. lap. [16] Herepei János szíves közlése. [17] Tóth Endre: A tiszántúli egyházkerület igazgatásának és az esperesi egyházlátogatásnak rendje 1762-ből. Kézirat. Debrecen, 1964. 48. lap.