A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 7. (1968)

TAKÁCS Béla: Borsodi református templomok régi szőnyegei

BORSODI REFORMÁTUS TEMPLOMOK RÉGI SZŐNYEGEI 131 nyeg, gazdag arany munkával" — „két selyem Terczella gazdag aranyozással. Mindkettő néhai tekintetes Tolnai úr hitvesének, tktes Mezőssy Sára asszonynak ajándéka". A Nyelvtörténeti Szótár nem ismeri a „terczella" szót, Radvánszky műve azonban nagyon sok 17. századbeli adatot sorol fel ezzel a használatból teljesen kiment szóval kapcsolatban [10]. Nem „terczella" kifejezéssel ugyan, de a „terczenella szoknya", „terczenella nyári kis suba", „terczalanna kesztyű", „terezanalla köntös", „terczenella előkötő", terczenella paplan", „tarczolán kelme" nevű textíliák jelzői azonosak a „terczella" szóval. Radvánszky szerint „a tarczolán a legnehezbb fajta selyem kelme, mely háromszorosan sodrott selyemszálakból többnyire virágosra szövetett. A virágok leginkább arany fonállal alakíttattak" [11]. Bethlen Gábor limitatiojában viszont ez olvasható: „három színű, avagy egészen igen jó Terczenellának singit három forinton" árusították Erdélyben és a Partiumban [12]. A szó etimológiája is arra enged következtetni, hogy a „terczella" inkább valamilyen három színű, esetleg színjátszó anyagból készült kelme volt. Továbbmenve a tercella kifejezés meghatározásában feltételezem, hogy ez alatt a textiltermék alatt a XVII—

XVIII. században „brokát"-ot értettek. Ezt az arany-, ezüst- és selyemszálakból készített szövetet csillogó anyaga miatt előszeretettel használták fel női- és férfiruhák varrására, és amint a mádi — de több más példa is mutatja —, szószék vagy úrasztala befedésére. De elgondolkoztatott a tercella és a brokát anyag azonosságának kiderítésében az a tény is, hogy Bethlen Gábor árszabályzata felsorolja az összes XVII. században kereskedelmi forgalomban levő textíliákat, egyedül a brokátot nem említi. Márpedig a kisázsiai brokát ebben az időben általánosan ismert anyag volt. Végül a tercella és a brokát azonosságának megállapításában döntő érvnek tartom, hogy a mádi egyházközség 1806-ban felvett leltárában nem találtam ugyan brokát abroszt, viszont a sárospataki Református Múzeumba •én magam hoztam be egy XVIII. századból származó rokokó stílusú brokát terítőt a mádi lelkészi hivatalból, ami minden kétség nélkül azonos a leltárban szereplő „gyöngy szín selyem Terczellá"-val. A gazdag aranyozást a beleszőtt aranyszínű fémszálak képezik. Hogy miért említik szőnyeg néven ezt a brokát abroszt a leltárban erre az a magyarázat, hogy a terítőt aránylag vastag anyaga miatt nem sorolhatták be a tizenegy darab patyolatból, két krakkai és egy recés abroszból álló úrasztali terítők közé. Megállapíthatjuk tehát a fenti érvek alapján, hogy a „terczella" és hasonló néven említett ruhaneműk, szőnyegek, terítők anyaga brokát volt [13]. Bővebb adatok hiányában nehéz eldönteni, hogy milyen szőnyeg vagy takaró lehetett az otrokocsi egyházközség 1735-ös leltárában szereplő spanissi matéria. Bár az eklézsia korábbi összeírásai csak szőnyegekről beszélnek, nem valószínű azonban, hogy ez a darab azonos lenne a szakirodalomban ismeretes, ritkán előforduló, különleges csomózású úgynevezett „spanyol szőnyeg"-gel. Mindenesetre valami vastagabb anyagú, gyapjúból vagy selyemből készült takaró volt az otrokocsi „spanissi matéria" mert a szószéket borították le vele. Szerencsére több szőnyeget fajta-megjelöléssel jegyeztek fel az egyházlátogatók az inventáriumokba. Ezek alapján még átfogóbb képet alkothatunk **